Isten szabadító ereje

„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.” (Zsolt 121:1–2)

Egyik este, amikor a húgom hazafelé tartott egy hosszú útról, eleredt az eső. Nem átlagos eső volt, hanem olyan, ami rendszerint árvizet okoz. A húgom mellékutakon haladt, s már csak tíz percre volt az otthonától, amikor hirtelen megállt az autója: elöntötte a víz. A fiatal, fekete nő egy túlnyomórészt fehér emberek lakta területen rekedt, melynek lakosai nem arról voltak híresek, hogy kedvesek sötét bőrszínű embertársaikkal. Egyedül volt a zivatarban, térerő és látszólag minden segítség nélkül.Az egyik közelben lakó férfi kijött a házából segíteni. Kötelet kötött egy fához, majd önmaga köré azzal a céllal, hogy megmentse. Bár derék próbálkozás volt, nem járt sikerrel. A húgom nem tudott úszni, ráadásul alacsony is volt, így egyre jobban eluralkodott rajta a félelem. De a férfi kitartóan próbálkozott. Körültekintő utasításokat adott neki, és elmondta, mit tegyen, hogy ne sodorja el az autót a víz.Ezután azt tanácsolta neki, hogy nyissa ki a napfénytetőt, és másszon fel a jármű tetejére. Gyorsan kellett cselekednie. Utólag visszagondolva, ha akár csak két percig is várt volna, elnyelte volna a víz az autót, mielőtt kinyithatta volna a tetőt, s így bennrekedt volna. Az autó tetején, eső, mennydörgés és villámlás közepette meglátott egy másik autót, amely egyenesen felé tartott. A víz azonban megakadályozta az ütközést… A kedves idegen továbbra sem hagyta magára az immár két bajba jutott sofőrt, és végül mindkettejüket megmentette a vízbe fúlástól.A történet hallgatása közben elgondolkodtam azon, hogy mekkora ereje van a gyermekei felett őrködő Istennek! A húgom nagy veszélyben volt: megfulladhatott volna, villámcsapás érhette volna, egy ütközés a halálát okozhatta volna, vagy rosszindulatú emberek áldozatává válhatott volna. De Isten a megfelelő időben küldött hozzá egy barátságos és leleményes idegent.Könnyen lehet, hogy amikor nem látunk kiutat, felmerül bennünk a kérdés, hogy hol van Isten, de Ő valóban a mi Segítőnk. Amikor félsz vagy tehetetlennek érzed magad, olvasd el a 121. zsoltárt, hogy emlékeztessen mennyei Atyánk gondviselésére. Sose feledd: Isten vigyáz rád!
Jesseñia Robinson