Isten útja

„Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsolt 27:14)

Nyugdíjba vonulásom előtt eltökélt szándékom volt, hogy vidéken telepedjek le. Élvezni akartam a vidéki életet, a friss levegőt, és arra vágytam, hogy magam termeljem meg saját fogyasztásra a zöldséget és gyümölcsöt. De aztán az egészségügyi gondjaim miatt egyre kevésbé vonzott a vidéki élet gondolata. Gyakran gondoltam arra, hogy mi lenne, ha megbetegednénk, és nem sikerülne időben eljutnunk az orvoshoz? Mi lenne, ha az út egy részét elmosná az árvíz? Mi lenne, ha megszűnne az áraméllátás? Sok kérdés foglalkoztatott, de attól tartottam a legjobban, hogy egy göröngyös, sötét földúton kell majd vezetnem az esőben.Sajnos, hagytam, hogy a kétségek eltérítsenek Isten tervétől, s ennek következtében kevesebbel is megelégedtem.Amikor Georgiába költöztünk, én is, a férjem is rossz egészségi állapotban voltunk, de rövid időn belül jobban lettünk. Nem voltam elégedett a lakóhelyünkkel. Elkezdtem eladó telkek után nézni. Találtam legalább három földterületet, de valahányszor azt hittem, hogy valamelyik elérhető közelségbe került, felmerült valamilyen probléma, és nem tudtuk megvásárolni. Már feladtam a reményt, amikor egy tavaszi reggelen valami arra késztetett, hogy egy másik megyében nézzek eladó telkek után.Egy egész napon át róttam az utakat eredménytelenül, majd elindultam hazafelé. Aztán megpillantottam egy „Eladó” feliratú táblát, alig lehetett észrevenni. Felvettem a kapcsolatot a tulajdonossal, de ötezer dollárral több volt a telek ára, mint amennyit tudtam volna adni érte. Amikor az árengedményről kérdeztem, rögtön leengedte, pontosan ötezer dollárral, anélkül, hogy megemlítettem volna, mennyit tudnék fizetni. Tudtam, hogy Isten „írta meg” a vásár forgatókönyvét.Kedves barátom, bátorítalak, hogy ne veszítsd el a reményt! „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál! Minden te utaidban megismerd őt; akkor ő igazgatja a te utaidat” (Péld 3:5–6).
Mary Head Brooks