2025. június 6., péntek
Akár egy varangy
Épp a reggeli sétámon voltam, amikor apró mozgást vettem észre a járdán. Amikor közelebb mentem, hogy lássam, mi történik, egy varangy nézett velem farkasszemet.Az általam korábban látott békák többnyire kövér, nyálkás, pocakos, kidülledt szemű béka-hercegek voltak, majdhogynem a mesék világából léptek ki. Ez a példány viszont sovány és dehidratált volt, kis hasa egy leeresztett gumiabroncsra emlékeztetett. Erőtlenül ugrált a betonjárdán, s víznek vagy növényzetnek még csak nyoma sem volt körülötte.Megsajnáltam a szegény kis állatot. Félretéve a mérges békákról olvasott szorongásomat, megpróbáltam egy szatyorba csalogatni a kis élőlényt, azzal a szándékkal, hogy egy zöldebb területen majd szabadon engedem. Megrökönyödésemre minél inkább meg akartam „menteni”, annál inkább igyekezett elugrani előlem, valószínűleg ragadozónak tekintett.Gondolataim az emberi élet „járdájára” és a saját reakciómra terelődtek. Gyakran lefogyunk lelki és érzelmi téren, alig vonszoljuk magunkat, és nincs kilátásban a pihenésre szolgáló zöld mező. Nem látjuk az Úr segítő kezét. A varangyhoz hasonlóan küzdünk az ellen, akinek minden vágya, hogy megmentsen minket.„Ő, aki magára vette az emberi természetet, tudja, hogyan fejezze ki, hogy együttérez az ember szenvedéseivel. Krisztus nemcsak ismer minden egyes embert, sajátos szükségleteivel és próbáival együtt, de ismeri azokat a körülményeket is, amelyek bántják és megzavarják a lelkét. Szánó szeretettel nyúl minden szenvedő gyermeke felé. Aki nagyon szenved, azt nagyon szánja, és mélységesen együttérez vele. Megindul gyengeségünkön, és szeretné, ha kétségeinket, bajainkat letennénk lábaihoz, és ott is hagynánk” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 249. o.).Kedves Barátaim, bármivel is küzdötök, a Mester így szól hozzátok: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28).
Jessy Quilindo