Kiút az elszigeteltségből

„El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” (Zsid 10:25)

Az elmúlt három év igazi kihívás volt számomra. A COVID-19 felbukkanásával minden megváltozott. Szemtől szembeni szolgálatainkat online felületen végzett tevékenységekre kellett cserélnünk. A gyermek-szombatiskolát is be kellett szüntetnünk. A szombati istentiszteletek a világhálóra kerültek, a testvéri összejövetelek a múlté lettek. Még az emberek arca is megváltozott. Minden mosolyt maszk takart. Az ismerősök majdhogynem felismerhetetlenekké váltak. Hat méter távolságról üdvözöltük egymást. Nem volt már helyük a szombat reggeli öleléseknek és meleg kézfogásoknak. Elszigetelődtünk egymástól.Egyedülálló vagyok, így a két macskám képezi minden társaságomat. Három év elszigeteltség után nehéz volt visszaszoknom a gyülekezetbe járásra. Hozzászoktam, hogy szombatonként sétálni megyek, majd online követem az istentiszteletet. Három éven át nem bújtam ünneplő ruhába. Az ágyamból, pizsamában hallgattam az istentiszteleteket. Minden bizonnyal nem vagyok egyedül ezzel a tapasztalattal.Kihívást jelentett újra megváltoztatnom a szokásaimat. Megszerettem az otthoni, kényelmes „gyülekezetet”, de Pál arra buzdít minket, hogy találkozzunk, imádkozzunk, és ne hanyagoljuk el a közösségi alkalmakat. Arra int, hogy szeressük és bátorítsuk egymást, különösen az Úr napja közeledtének tudatában.Hadd lépjünk ki az elszigeteltségből, és imádkozzunk testvéreinkkel együtt az Úr házában, míg tart a nap. „El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsid 10:25).Boldog szombatot!
Eva M. Starner