2025. május 21., szerda
Epifánia
Korán keltem, és imádkozás közben elmélkedni kezdtem a nap erején, amely épp akkor jelent meg teljes pompájában a keleti égbolt peremén.A nap átszűrődik a sötétségen, és fényt biztosít számomra, hogy ne kelljen tapogatóznom és botladoznom a sötétben. Lehetővé teszi, hogy végig tudjak haladni egy ösvényen. A napsugarak meleget biztosítanak a növények és az állatok számára, és létfontosságúak valamennyi élőlény egészséges növekedésére és fejlődésére nézve. A napfény idézi elő a fotoszintézist, amelyre minden növénynek nagy szüksége van az élelem előállításához, és ez a tápláléklánc fontos láncszeme. Nem tudnánk életben maradni a nap nélkül.Isten Fia azonban még az általunk Napnak nevezett csillagnál is hatalmasabb. Ő hívta életre, s bár a mennyben él, a Szentlélek által nagyon is jelen van az életünkben. Ő maga mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Jn 8:12).A Fiú egészen a csontvelőnkig hatolhat. Még a szívemben található legkisebb és legártalmatlanabbnak tűnő kavicsot is bűnként azonosítja. Ha nem figyelek oda rá, növekedni és szaporodni fog, és rövid időn belül felemészt.A Fiú segít nekünk abban, hogy a Szentlélek megvilágosító ereje által eltávolítsuk magunkból a negatív jellemvonásokat. Ereje által új teremtményekké válhatunk. „A régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2Kor 5:17). Adja az Úr, hogy míg a nap fényében melegszünk, értékeljük és megtapasztaljuk a Fiú átalakító erejét. „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” (Jn 8:36).
Kollis Salmon-Fairweather