2025. május 20., kedd
Isten hazahív
Keresztény családban nőttem fel, és már nyolcéves koromban meg akartam keresztelkedni, de mivel túl fiatalnak tartottak hozzá, várnom kellett tizenkét éves koromig. Nem érdekelt, hogy különböztem a többi gyermektől az iskolában. Egyedül az számított, hogy szerettem az Urat. Édesanyám zongoraórákra küldött, s ennek folytán bekapcsolódtam a gyülekezet zeneszolgálatába.Minél többet tanulmányoztam a Bibliát és Ellen White írásait, annál inkább fejlődött a kapcsolatom Jézussal, aki felhasznált a gyülekezet javára azáltal, hogy énekeltem, zongoráztam és szombatiskolát vezettem. Aktívan részt vettem az ifjúsági programokon, táborokba mentem, sok gyülekezetbe ellátogattam, és bővült a baráti köröm. Megtanultam mindent Jézusra bízni, és az volt az életcélom, hogy tanár legyek.Megismerkedtem egy jóképű fiatalemberrel, akivel később összeházasodtunk, és két fiunk született. Bár felnőttek azóta, továbbra is bennük találom a legtöbb örömöt.Sok éven át szolgáltam a gyülekezetet mindaddig, míg az ellenség elvetette elmémben a kétely magvait. Elhagytam a gyülekezetet, és megfogadtam, hogy soha többé nem térek vissza. Hogyan történhetett ez a gyökeres változás? Összeroskadtam az otthoni, a gyülekezeti és a munkahelyi nehézségek terhe alatt. Bár továbbra is vágytam Jézus társaságára, nem kértem az egyházból. Úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó. Sodródásom közepette Jézus fénye halványodni kezdett, de sohasem aludt ki.Tovább süllyedtem az elkeseredésben, míg Jézus hazahívta tékozló lányát. A Szentlélektől indíttatva küldött nekem valaki egy videót a szombat témájában. Ez emlékeztetett rá, hogy ki vagyok és kihez tartozom. Már nem állok ki a gyülekezet elé, hogy másokat bátorítsak, de elhelyezte a szívembe a vágyat, hogy egyszerre egy lélekkel foglalkozzam, s meggyógyítsam az összetört szívűeket. Úgy nyújtom ki a kezem mások felé, ahogyan Jézus tette az én esetemben. Alázattal átadom magam neki, hogy napról napra munkálkodjon bennem és általam. Milyen csodálatos a mi Megváltónk!
Jennifer Billings