Sohasem vagy egyedül!

„Az Úr, ő az, aki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hagy téged. Ne félj és ne rettegj!” (5Móz 31:8)

Miután elveszítettem a férjemet, aki ötven évig volt a társam, nagyon egyedül éreztem magam. Reggeli sétáim során az „Engedd, hogy veled menjek, Istenem!” és a „Magam mellett kell tudnom az én Szabadítómat!” című énekeket dúdoltam, és ez nemcsak, hogy enyhített a magányomon, hanem azt is kifejezte, hogy szükségem van a Mester jelenlétére.Egyik reggel Bangkokba utaztam, amely 150 km távolságra volt az egyetemtől, ahol tanítottam. Egy magáncég kisteherautós szolgáltatást nyújtott az iskolának, és 30 thai bahtot számolt fel az egyetemtől a Muak Lek-i állomásig, majd további 100 thai bahtot Muak Lekből Bangkokig.Visszafelé jövet szokatlanul üresnek találtam a bangkoki állomás várótermét. Egyenesen a pulthoz sétáltam, hogy megvegyem a jegyemet, mire a hölgy felnézett, és mosolyogva megkérdezte: „Két személyre?” Meglepetten néztem körül, és azt válaszoltam, hogy csak egy személy számára szeretnék jegyet venni. Miután kifizettem a jegyemet, a furgonhoz mentem, és elfoglaltam a sofőr mögötti két üres hely egyikét. Indulás előtt a sofőr megszámolta az utasokat.„Michan”, tudattam vele az úti célomat. Zavartan nézett a felé nyújtott jegyre, majd közölte velem, hogy 60 bahtba kerül az út Michanig két személyre, nem pedig 30-ba.Körülnéztem, hogy lássam, kit gondolhat az útitársamnak, de nem láttam egyetlen ismerős arcot sem. „Egy személy vagyok, egyetlen utas”, pontosítottam. Útközben több utast is felvett, de senki sem foglalta el a mellettem található üres helyet, és nem tudtam, miért.Később elmeséltem a lányomnak a furcsa történetet. „Ó, anya, két jegyet kellett volna venned. Lehet, hogy az őrzőangyalodat látták.”Egyet kellett értenem vele. Isten aznap felhasznált egy jegyárust, egy sofőrt, egy utasokkal teli furgont és egy üres helyet arra, hogy megtanítsa: mindig velem van és lesz.
Bienvisa Ladion Nebres