2025. május 6., kedd
Megosztott figyelem
Néha azon kapom magam, hogy ugyanolyan rosszul, vagy annál is cudarabbul bánok Istennel, ahogyan mások bánnak velem. Különösen a családom tagjai.Ma reggel szomorúan, mi több, bosszúsan ébredtem, készen arra, hogy megtoroljam az ismételt sértést családom egyik tagja részéről. Arra számítottam, hogy amíg távol leszek az otthonomtól, időt és osztatlan figyelmet fog szentelni nekem a telefonbeszélgetéseink során. De nem így történt. Ehelyett rövid telefonhívásokban volt részem, amelyek ráadásul többször is megszakadtak.Ma reggeli személyes áhítatom alkalmával az elmém egyidőben több feladatra is összpontosított. Míg gondolataim egy része az áhítat perceinél időzött, megtorlási tervet készítettem „a bűnös féllel” szemben. Amikor énekelni kezdtem az egyik számomra fontos éneket, azon kaptam magam, hogy félreértem a szövegét. Szétszórt voltam. Hirtelen tudatára ébredtem, hogy mi történik velem, és erőfeszítést tettem az éneklésre, de eredménytelenül.Ekkor így szólt hozzám Isten: „Panaszkodtál, hogy nem kapsz osztatlan figyelmet a családodtól, de most magad is ugyanebbe a hibába esel: nem szenteled nekem a teljes figyelmedet.”Erős hatással volt rám a felismerés. Bűnbánatot tartottam, és megköszöntem Istennek az irántam való türelmét és szeretetét. Hálát adtam neki azért is, mert megengedte, hogy megtapasztaljam a figyelem hiányát, amelyre olyan nagyon vágytam, mert így végre tudatára ébredtem a viselkedésemnek.Kedves testvérnők, tudom, hogy sokan közületek magatokra ismertek a történetemben, legalábbis, ami az áhítat ideje alatti megoszlott figyelmemet illeti. Kihívást szeretnék intézni hozzátok: határozzátok el velem együtt, hogy ezentúl osztatlan figyelemmel fordultok Isten felé, amikor időt töltötök vele! Legközelebb, amikor megbánt valaki minket, vizsgáljuk meg a szívünket, és kérjük meg Istent, hogy mutassa meg, mit szeretne tanítani nekünk.Köszönjük, Urunk, hogy kiterjeszted ránk kegyelmedet és irgalmadat!
Evelyne Izeogu