Hátizsák

„Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6:2)

Tavaly májusban lehetőségem volt valami olyat tenni, amire mindig is vágytam: peremtől peremig bejárhattam a Grand Canyont. Több mint huszonöt mérföldnyi szép tájból, meredek emelkedőkből, lejtőkből és az arizonai tavaszra jellemző sivatagi kihívásokból állt az utunk.Hajnali négy óra körül indultunk, és legalább száz további bátor túrázó csatlakozott hozzánk ugyanazzal a céllal: hogy még sötétedés előtt elérjenek a túloldalra. Fényszóróinkkal valóságos parádét csaptunk, amint lefelé haladtunk a kanyon oldalán. Miután tettünk egy kitérőt a Ribbon Falls-hoz, a kanyon mélyén haladtunk tovább a legmelegebb napszakban. Gyakran megálltunk pihenni és újratölteni a vizespalackainkat. Rossz hatással volt rám a hőség, ráadásul órák óta nem ettem. Aztán elkövettem azt a hibát, hogy vitaminport tettem az ivóvizembe. Az utolsó előtti meredek, három mérföldes megálló előtt émelyegni kezdtem. Görcsölt a lábam, és száz méterenként meg kellett állnom. A barátnőm türelmesen várt rám, míg a férje (egy nagyon sportos és lelkes férfi) felvitte a fiúkat a North Rim csúcsára. Az volt az úti célunk, és körülbelül egy mérföldre volt tőlünk.Minden egyes lépéshez több energiára lett volna szükségem, mint amennyit ki tudtam préselni magamból a hővel, a kimerültséggel és a hányingerrel küzdve. Ekkor megjelent előttünk a barátnőm férje, és felajánlotta, hogy elveszi a hátizsákomat, ami látszólag nem tűnt nagy dolognak, mert alig volt súlya. De számomra ez olyan volt, mintha egy angyal sietett volna a segítségemre, szárnyakat adva nekem. Ami máskor apró tehernek számított, akkor a világ súlyaként nehezedett rám a többi kihívás miatt, amellyel meg kellett küzdenem. Ez az apró gesztus mindent megváltoztatott, így már képes voltam eljutni a célig, ahol a férjem várt rám.Ez az eset emlékeztetett rá, hogy az apró dolgok, amiket az emberekért teszünk, bár jelentéktelennek tűnnek, mégis lehetővé tehetik számukra, hogy egy sokkal nagyobb nehézséggel birkózzanak meg. Járjunk nyitott szemmel, hogy az apró dolgokat is észrevegyük, melyek által megkönnyíthetnénk valakinek a terhét! Talán ez mindent megváltoztat.
Nicole Mattson