Reggelre öröm

„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.” (Jak 1:2–4)

Abban a kiváltságban volt részem, hogy ápolhattam demenciában szenvedő édesanyámat, és sok kihívással kellett szembenéznünk végtelenül nehéznek tűnő közös utunkon. 95 évesen hunyt el az Úrban.Számos felbecsülhetetlen értékű leckét sajátíthattam el ebből a tapasztalatból, türelmesebbé és empatikusabbá váltam. Az ápolói munka alázatra és szelídségre tanított, s a dühkezelést és megbocsátást a mai napig tanulom. Emellett az őszinte barátság és nagylelkűség kedvezményezettje lehettem.Bátorságot és áldást nyertem abból, hogy megoszthattam a gondolataimat keresztény embertársaimmal. Amikor nehézségekkel kellett szembenéznem, megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy miért engedi ezt meg Isten, de nem voltam hajlandó Jób barátaihoz hasonlóan azt hinni, hogy szerető Urunk büntetésből mérte ki édesanyámra a próbákat. Egyre komolyabban imádkoztam, sőt, néha még vitatkoztam is Istennel. Ez a folyamat aztán érettebb imaélethez vezetett. Valamennyi krízishelyzet emlékeztetett arra, hogy mennyire függök Istentől, és egyre inkább elköteleztem magam amellett, hogy Őt szolgáljam.Bár szomorú vagyok amiatt, hogy elveszítettem anyámat, és szenvednie kellett ahhoz, hogy megtanuljak jobb embernek lenni, örülök, hogy véget ért a szenvedése, és hogy elegendő bölcsességgel és rugalmassággal áldott meg Isten ahhoz, hogy megtanuljam a nehéz idők értékes leckéit.Persze, ettől még sok kérdésem van. Vajon a javára vált mindez édesanyámnak? Vagy talán Isten látta a lejtőt, amelyen elindultam, és arra használta ezt a tapasztalatot, hogy visszatereljen a helyes útra? De ha így volna, akkor nem nekem kellett volna inkább szenvednem? Vajon ez a tapasztalat felkészített arra, hogy támogassam azokat, akik hasonló próbákon mennek keresztül? Ha Isten megsegít, és találkozhatom vele a mennyben, ezek lesznek az első hozzá intézett kérdéseim.Amennyiben hasonló helyzetben találod magad, tudd, hogy nem vagy egyedül, és bár „este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm” lesz osztályrészünk (Zsolt 30:6).
Cecelia Grant