Távoztasd el tőlem e pohárt!

„Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lk 22:42)

Jézus egy új imamódszert tanított meg a tanítványainak. A „Mi Atyánk” megszólítással Atyaként mutatta be Istent nekik. Milyen nehéz lehetett megérteniük, hogy Elohim az Atyjuk, ők pedig szeretett gyermekei!Elfelejtették Isten szeretetét. Évszázadokon át az emberek által előírt követelmények alá temették. Jézus azért jött, hogy változtasson ezen. A Szeretet végső ajándéka gyanánt felemeltek egy vérrel átitatott keresztet, és feláldozták rajta Isten Bárányát az emberiségért.De mielőtt megjárta volna a Kálváriát, Jézus a Gecsemáné kertbe látogatott. Ez volt az egyik kedvenc helye, ahol szívesen imádkozott. Azon az éjszakán azonban úgy tűnt, hogy van valami kétségbeesés sürgős imaigényében. Mérhetetlen lelki fájdalmában a Mester arra kérte őket, hogy imádkozzanak. Meg is tették, amíg el nem aludtak. Nem vették észre a földre csöpögő vérét. Fájdalmában új imát mondott: „Atyám (…), távoztasd el tőlem e pohárt!” (Lk 22:42).Ezzel a gyötrelmes mondattal Jézus megmutatta, hogyan kell imádkoznunk a kétségbeesésben és fájdalomban. Megszoktuk a Miatyánk szelíd ritmusát. Megtanítjuk a gyermekeinknek. Megzenésítjük és elénekeljük az istentiszteleteken. Belekapaszkodunk, amikor a halál völgyében járunk, és örvendezünk afelett, hogy egy nap eljön majd az Ő országa, amelynek dicsősége örökké fog tartani.Gecsemánéban elmondott imájában Jézus megmutatja, hogyan imádkozzunk, amikor összetör minket az élet. Azzal, hogy a szenvedéssel töltött pohár eltávolítását kéri, arra tanít minket, hogy mi is lehetünk ugyanilyen őszinték, amikor imádkozunk. Megtört szívvel is az Úr elé járulhatunk, nem kell takargatnunk vagy szépítenünk a fájdalmunkat, és elmondhatjuk tökéletlen, illetlennek tűnő imánkat annak, akit Atyának hívunk. Van-e más módja a teljes önátadásnak?A Gecsemánéban elmondott ima nélkül nem hangozhatott volna el a győzelmes kiáltás: „Feltámadt!”. Amikor megtör minket a szenvedés, imádkozzunk úgy, mint Jézus, és bízzuk magunkat az Atya szeretetére. A hitelesség hidat képez a megtörtség és az önátadás között. Támaszkodjunk Jézusra még ma – csak egy szívdobbanásnyi távolságra van tőlünk!
Karen Pearson