Kijelentkezési idő

„A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.” (Péld 16:18)

Csütörtök van, a hónap utolsó napja. Elsődleges havi jövedelmem egy társadalombiztosítási bankutalványból származik, amelyet általában a hónap első és harmadik napja között kapok meg. Ebből a pénzből élek, amely más, Istentől és a családtól kapott ajándékokkal, valamint részmunkaidős tevékenységekből nyert bevétellel egészül ki. Jelenleg épp három napra elegendő élelmem van. Biztos voltam benne, hogy elég lesz addig, amíg megkapom a következő társadalombiztosítási utalványt, az ivóvizem azonban ma reggel elfogyott.Tegnap este keresgélni kezdtem a lakásban 97 cent után, amiből vehetnék egy gallon ivóvizet. Hatvan centet találtam: egy negyeddollárost, két tízcentest és három ötcentest. Találtam aztán további harminc centet, amivel ki tudtam egészíteni az összeget. Ezután azért imádkoztam, hogy találjak még egy negyeddollárost, és ne kelljen MINDEN centet magammal vinnem az üzletbe.Ekkor döbbentem rá, hogy még mindig él bennem a büszkeség. Szégyelltem, hogy aprópénzben kell kiszámolnom egy gallon víz árát. Isten Lelke szelíden emlékeztetett: „Ez nem rólad szól, Helen! Isten és Sátán közt zajlik a küzdelem.” Az Úr megígérte, hogy minden szükségletemről gondoskodni fog, miért aggódom tehát és szégyellem magam? Sátán próbára tett, de ezúttal is az Úré a dicsőség.Miután bocsánatot kértem Istentől, bementem a boltba, elvettem a vizet, és minden egyes érmét egyenként bedobtam az önkiszolgáló pénztárgépbe. Amikor kiléptem az üzletből, eszembe jutott, hogy a Megváltónak nem állt rendelkezésére kijelentkezési idő. Péter emlékeztet minket, hogy „eleve el volt rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (1Pt 1:20). A döntés, hogy feláldozza magát az emberiség bűnei miatt, már a világ megalapítása előtt megszületett. Miután bűnné lett értünk, a mi szégyenünket hordozta a kereszten, és kijelentette: „Ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te” (Mt 26:39). Ő hordozta a fájdalmamat és a szégyenemet. Semmi sem igazolja tehát a büszkeségemet.Köszönöm, Atyám szeretetedet és elkötelezettségedet irántunk, amellyel átalakítasz minket a Te Fiad képmására! Köszönöm, hogy kérésemre elveszed a büszkeségemet! Ámen.
Helen O. Byoune