Harc a skorpiókkal

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19:10)

Néhány barátnőmmel minden reggel edzünk a háztól különálló garázsépületemben. Kiképzőtábornak nevezzük a tevékenységünket. Néhány évvel ezelőtt legalábbis ráillett ez az elnevezés. Most már inkább csak kíméletes edzés középkorú (és annál idősebb) hölgyek számára, akik kétségbeesetten próbálják visszanyerni húszéveskori fizikumukat, ráadásul anélkül, hogy kockáztatnák ízületeik épségét. De eltértem a tárgytól.Mivel vidéken élek, gyakran „látogatnak meg” minket a rovarok. A lakásunkba tévedt bogarak elleni módszerem abban merül ki, hogy eltaposom őket. Egyszerre sajnálom őket és magamat. Persze, magamat kicsivel jobban. Sajnálatos módon olyan helyre merészkednek, ahová nem tartoznak, ezért nincs visszaút számukra. De egy kedves hölgy a csapatunkból másképp gondolkodik erről. Ő Isten minden teremtménye iránt irgalmas. A minap kedvesen egy papírdarabra terelte a betolakodót, aki történetesen egy skorpió volt, és biztonságban kivitte a szabadba, ahol leélheti természetes élete hátralévő részét.Szép illusztrációja ez az Úr hozzánk való viszonyulásának. Ha kívül merészkedünk a területen, amelyet nekünk szántak, Sátán és a társai alig várják, hogy eltapossanak minket. De örömmel tudatosítom magamban, hogy Istennek még az én kedves barátnőménél is nagyobb szíve van, még ha ezt nehéz is felfogni.Urunk kiemel minket a rossz döntésekből, amelyek miatt „eltaposható” helyzetbe kerültünk, és visszavisz a fényre. Az Ő kezében kifürkészhetetlen kegyelem és végtelen szeretet vár minket.Szóval, legközelebb, amikor ostorozni kezded magad amiatt, hogy úgy viselkedsz, mint egy skorpió, tégy meg egy szívességet magadnak. Fogadd el Isten teljes megbocsátását! Bízz abban, hogy Ő bármilyen helyzetből kiment téged. Bevallom, ez lehetőséget ad arra, hogy gyakoroljuk a türelmet. Engedjük, hogy Isten az Ő terve szerint irányítsa életünket!
Mary K. Haslam