A Kertész leckéi

„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.” (1Móz 2:15)

Szeretek kertészkedni. Nyári reggeleken rendszerint kiosonok a házból, mielőtt felébredne a család, és megnézem, mi új és izgalmas történik a kertemben. Magasabbak-e a paradicsompalánták, mint tegnap? Sárgára színezik-e már az ágyást a cukkini virágai? Milyen élőlények próbálnak lakmározni fiatal palántáimból? Hogy áll a zöldbab? Vajon felfut a támasztékra, vagy lázadó kis hajtásaival a földön próbál meg növekedni?A kertészkedés sok leckét tanít szerető Megváltónkról és a Vele való kapcsolatunkról. A kertben szembesülünk a csontig hatoló élettel. Láthatjuk, hogy a felületesen elültetett magokat felcsipegetik a madarak, az eső pedig elmoshatja az élet lehetőségét. A fiatal növényeknek meg kell küzdeniük az elemekkel és a bogarakkal a túlélés érdekében, és a makacsabb fiatal növényeknek gyakran irányításra van szükségük ahhoz, hogy megragadják a növekedésüket elősegítő támasztékot.Bánkódom az olyan növények elvesztése miatt, amelyeket idejekorán elfogyasztottak az élősködők. Ezután újraültetem őket, és úgy döntök, hogy újrakezdem a folyamatot, mert felismertem, hogy az én szerepem ebben a vetés, öntözés és művelés. Isten teszi meg azt, amire én nem vagyok képes – életet lehel a halott helyekre.Csoda, hogy Ádám azt a feladatot kapta először Istentől, hogy gondozza a kertet? A mindenható Isten, akinek egyáltalán nincs szüksége a mi segítségünkre, elhívta Ádámot a kertészkedésre. Lenyűgöző, nem igaz? Szeretem azt gondolni, hogy amikor Isten megbízta Ádámot ezzel a feladattal, egyúttal az élet tananyagával is megajándékozta őt. Kertészkedés közben Ádámnak lehetősége volt megtanulni a kétkezi munka értékét. Mialatt szorgalmasan gondozta a fiatal növényeket, megtanulta betölteni szülői és gondviselői szerepét. A kert gondozása kifejlesztette benne az élelem, az élet és a földi iránti megbecsülést, így mindennek lelkiismeretes sáfárává vált. De Isten még ezeknél a leckéknél is többet adott Ádámnak és nekünk: olyan kincset, amely lelkünk táplálékául szolgál.A kertészkedés emlékeztet minket arra, hogy az általunk gondozott növényekhez hasonlóan nekünk is a Kertész – Isten – viseli gondunkat.

Kathy-Ann C. Hernandez