„Apa, Timmy sír!”

„Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” (Zsid 13:5)

Gyermekkoromban a családunk gyakran töltötte a nyári vakációt a Michigan államban található festői tavaknál. Édesapám lelkes horgász volt. Fiútestvéreimmel alig vártuk, hogy segítsünk neki, és úszhassunk a tóban. Szívesen ültem a parton apám mellett, mialatt ő türelmesen várta, hogy az első éhes hal ráharapjon a csalira. Nagy volt az izgalom, amikor kifogott egy-egy halat. Kicsivel több idővel és erőfeszítéssel talán sikerül elég halat fognia a vacsorához.Hétéves voltam, a legidősebb gyermek a családban, és volt három öcsém. Egyik reggel a kétéves Timmyvel együtt elkísértük édesapámat a partra. Azúrkék volt az ég, és a nap sugarai úgy csillogtak a vízen, mintha ékszerek lettek volna. Tökéletes nap volt egy szabadtéri kalandhoz. Fel-alá sétáltam a stégen, és játszottam Timmyvel, míg apám horgászott. Belenéztem a horgászládába, és csodáltam a türelmét, amit várakozás közben tanúsított. Gyermeki kíváncsiságomban szem elől tévesztettem Timmyt. Amikor végre megfordultam, hogy megnézzem, mit csinál, sehol sem találtam. Újra végigjártam a stéget, majd lenéztem. Timmy a víz alatt volt, és sírt!Hangtalanul. Reménykedve nézett rám. Elkiáltottam magam: „Apa, Timmy sír, és a víz alatt van!” Nyilván lemászott a stégről, és most arra várt, hogy kiszabadítsuk. Nem tudtam, mit tegyek, de édesapánk tudta. Kiemelte Timmyt a vízből, és szorosan magához ölelte. „Minden rendben van. Most már biztonságban vagy, veled maradok!”, vigasztalta.Időnként mély vízben találom magam. Nem tudom, hogyan kerültem bele, és úgy tűnik, hogy nem találom a kiutat. Nem tudom, hogyan menthetném meg magamat önmagamtól vagy a világ veszélyeitől, de Timmyhez hasonlóan nekem is van egy mennyei Atyám, aki vigyáz rám. Bármit is tettem, tudom, hogy kérhetem a segítségét, és bízhatok abban, hogy sohasem fog magamra hagyni.Ugye, csatlakozol hozzám, és még ma segítségül hívod Őt?
Carolyn J. H. Strzyzykowski