Dicsérd az Urat!

„Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán!” (Zsolt 150:1)

Részt vettem egy fiatal felnőtt barátom keresztségén. A dombok közt elterülő, rusztikus farm tökéletes helyszínt biztosított az eseményhez. A méltóságteljes fák a nyugalom légkörét árasztották, amely a jelenlévők arcán is tükröződött. A vízparti táj lélegzetelállító volt, a vízen libák és hattyúk lebegtek. A helyet erdőre emlékeztető, fás terület vette körül.A vízparton székek vártak minket, a szellő simogatása pedig olyan volt, mintha egy égből érkező ölelés lett volna, mely arra emlékeztet, hogy minden pillanat értékes, és az örökkévalóság csak egy kőhajításnyira van tőlünk. Az istentisztelet alatt a székeken ültünk, aztán néhányan közülünk felálltak, hogy olyan helyeket keressenek, ahonnan képeket tudtak készíteni a vízbemerítés pillanatáról.Mindannyian tanúi voltunk Isten csodálatos erejének. A madarak is dicsőítették a Megmentőt, és kifejezték az örömüket azért, hogy újabb lélek csatlakozott Isten kegyelmi országához. Amikor a lelkész és a barátom bementek a vízbe, a madarak a tó legtávolabbi szélére húzódtak.Amint véget ért az istentisztelet, a libák visszaúsztak a tó közepére, és kórusban „énekelni” kezdtek. Mindenki csodálkozva figyelte őket. Mintha láthatatlan kezek irányították volna a csőrüket. Eszembe jutottak Jézus szavai: „Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15:7)Aznap kézzelfoghatóan megnyilvánult Jézus szeretete és hatalma. Sosem fogom elfelejteni, hogy a madarak kimondatlanul is elismerték egy ember különleges átalakulását. Amikor a maguk módján ők is dicsőítették Istent, tudatosult bennem, hogy a Teremtő mennyire törődik velünk.Sokszor nem ismerjük fel annak jelentőségét, hogy valaki Jézus követése mellett dönt. Könnyen eltereli a figyelmünket a számunkra megszokott dolgokkal szembeni közömbösségük, mint például az öltözködés vagy az étrend. Emlékezzünk arra, amit a Biblia mond: „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1Sám 16:7).Atyám, segíts az örök értékű dolgokra összpontosítanom ahelyett, hogy mások felett ítélkeznék!

Florence E. Callender