Éjjeli virágzás

„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.” (Zsolt 103:1–5)

Abban a kiváltságban van részem, hogy néhány trópusi cereus kaktusz zöldell a lakásomban. Egyesek éjkirálynő-kaktuszként emlegetik. Évente egyszer virágzik, méghozzá éjjel.Egyik nap, sötétedés után, örömmel vettem észre, hogy bontogatni kezdi a szirmait. Ezzel egyidejűleg kellemes, a jázminéra emlékeztető illat töltötte be a szobát.Az est előrehaladtával a szirmok apránként kinyíltak. Éjfél körül a virág teljes pompájában kinyílt, és látni lehetett aranysárga belsejét. Meseszép volt! A szirmok sugárszerűen szétterültek, majd fokozatosan összehúzódtak. Hajnalig az utolsó szirom is visszahúzódott, és a teljes virág lehajlott. Egyetlen éjszaka néhány óráján át ragyogott, mielőtt újra felvette szerény, virágzás előtti testtartását.Az éjkirálynő-kaktusz esetéhez hasonlóan Isten néha minket is arra hív, hogy az élet legnehezebb és legsötétebb időszakaiban virágozzunk. Ha megtanulunk életünk éjszakáján is bízni benne, akkor képesek leszünk mosolyogni, másokat is bátorítani és megosztani velük Isten gondoskodó szeretetét.A sötétségben átélt tapasztalataink során ugyanúgy Őt képviseljük, mint a pozitív tapasztalataink idején. Ha a fájdalmunk ellenére is érzékelik rajtunk keresztül Isten szeretetének, békéjének és értünk vállalt szenvedésének illatát, akkor valóban szívünkben lakik a Megváltó. És ha Ő bennünk él, akkor a megpróbáltatások idején is békét találunk.Amikor felidézzük, hogyan vezetett minket Isten a múltban, hogyan gondoskodott rólunk és őrzött meg minket, elmondhatjuk a következőket: „Isten jó volt hozzánk életünk minden évszakában: a fényben és a sötétségben, a hegyen és a völgyön egyaránt.”

Gloria Barnes-Gregory