Az igazság palástja

„Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben, mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit.” (Ézs 61:10)

A legidősebb lányom szeret kertészkedni. Ügyes keze minden tavasszal életet lehel a tél alatt megfakult kertünkbe. Minden növényt gondosan kiválaszt, módszeresen előkészíti a talajt, és oda ülteti a növényeket, ahová szeretné. Amikor hazatér külföldről, a kertünk tele van színes virágokkal. Egyik télen kora reggel berohant hozzám a hálóba, és mutatott egy képet, amit a liliomról készített, amely még abban a zord időben is virágzott a kertünkben. Hiába volt tél, és hiába járt le a virágzás ideje: pusztuló kertünk távoli sarkában, a halott levelek között továbbra is élénken narancssárgállott.A következő két héten végig szilárdan és ragyogóan virágzott, fittyet hányva a fagyos téli napok támadására, dacosan állítva, hogy a pusztulás kellős közepén is van élet. A liliom szépségének csodálata közben és erejének forrásán elmélkedve eszembe jutott Isten Máté 6:28–30 szakaszában szereplő ígérete. Emlékezzünk a liliomra: Isten gondoskodik róla, hogy az időjárás viszontagságai közepette is meg tudjon állni. Megígéri, hogy értünk is megteszi ezt, sőt, többet is.De időnként elfelejtjük, hogy Isten csodálatos módon megkülönböztetett minket, amikor az Ő képére és hasonlatosságára teremtett és felékesített. A remény ragyogó jelképei vagyunk, melyeket pontosan ezzel a céllal ültetett a nagy Kertész. A liliomhoz hasonlóan mi is meg tudunk állni az élet megpróbáltatásai között. Amikor összezúzni látszanak minket a terhek, és a lemondás tűnik az egyetlen lehetőségnek, Isten reményteli üzeneteket küld nekünk, és emlékeztet rá, hogy nem hagyott el minket.Télen virágzó liliomunk végül maga is elfoglalta helyét a halott növények között, de az üzenete halhatatlan gyökeret eresztett bennem. Életünk telén Krisztusban van a reményünk. Aki időt szakított a virágok szépségének megtervezésére, igazságába öltöztet minket, és a remény szimbólumaiként állít mások elé. Köszönjük, Istenünk, hogy többet teszel értünk a mi kérésünknél!

Joan Dougherty-Mornan