Egy a legkisebbek közül

„Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.” (Mt 25:45)

Gyakran úgy gondoljuk, hogy kedvező körülményekre van szükségünk ahhoz, hogy jót tehessünk, talán egy egész furgonnyi szakember vezetésére, menekülttáborokban való segédkezésre, vagy képzés szervezésére nehezen megközelíthető népek számára, esetleg ruhák gyűjtésére, vagy túlélőcsomag küldésére a rászorulók számára.De mihez kezdünk a környezetünkben található kisebb dolgokkal, amelyeket hajlamosak vagyunk elhanyagolni, az üres arcokkal, amelyek naponta elhaladnak mellettünk, a kutató szemekkel, amelyekbe félünk belenézni, vagy a kinyújtott kezekkel, amelyeket félünk megragadni?Az idős bácsi, aki a háztömb körüli utakat söpri, gyakran ad pacsit üdvözlet gyanánt a szomszédságnak. Legtöbbször vidáman odaköszönök, vagy én is pacsira emelem a kezem, és az övéhez közelítem, de sohasem annyira, hogy egymáshoz érjen a kezünk. Ma másképp alakult. Valami arra késztetett, hogy hozzáérjek a kezéhez.Beletelt egy pillanatba, mire felfogtam, hogy valóban hozzáértem. Fogatlan mosolya őszinte örömmé fokozódott, és elkacagta magát. Olyan hangosan áradt öreg, nap égette arcából a nevetés, hogy meglepődtem. Az egyik ember elítélő pillantása egyenesen megvetésbe csapott át az ostobaság láttán, amit tettem: hozzáértem a bácsi piszkos, mosdatlan kezéhez. Az út túloldaláról meglepett és értetlenkedő tekinteteket küldtek felém az arra járók. Talán az olvasók közül is elképednek néhányan a meggondolatlannak tűnő tettemen: megérintettem a mocskos kezet, amely ki tudja, mihez ért korábban!Az így kialakult láncreakció azonban felbecsülhetetlen volt. Amikor az öregember táncra perdült örömében, egy másik utcaseprő nevetése is gyöngyözni kezdett az utca túloldaláról, olyannyira, hogy még a méltatlankodó bámészkodók is felvidultak. A szigorú tekintetek tétova mosolyba és kimondatlan gondolatokba olvadtak: Minek is voltam a tanúja? Egy pillanatra minden jelenlévő megmerült a megosztott élmény örömében.Amit nem teszünk meg a legkisebbekért, azt magáért Jézusért nem tesszük meg! Mire szólít minket Isten Igéje? Hogyan mutathatjuk ki a Mester legkisebbek iránti szeretetét?
Jessy Quilindo