Apró dolgok

„Meglássátok annakokáért, hogy mi módon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.” (Ef 5:15–16)

Miután leültem egy székre a személyes reggeli áhítatom perceihez, szomjasnak éreztem magam. Kimentem a konyhába innivalóért. Ott megláttam, hogy az előző este elmosott edények még mindig az edényszárítón vannak, így elpakoltam őket.Ezután észrevettem a ruhaszárító előtti szennyeskosarat. Erről jutott eszembe, hogy még mindig van egy rend ruha a szárítóban és a mosógépben. A száraz ruhákat a kosárba tettem, a mosógépben lévőket pedig a szárítóba. Ezután próbáltam visszaemlékezni, hogy miért is jöttem eredetileg a konyhába.Ránéztem az órára, és ráeszméltem, hogy az áhítatra szánt időm nagy részét „apró dolgokra” fordítottam. Kivettem egy üveg vizet a hűtőből, és visszamentem a szobába. Bosszantott, hogy milyen könnyen elterelték a figyelmemet az „apró dolgok”, amelyek várhattak volna még.Az edények egész éjjel az edényszárítón voltak. Ott maradhattak volna, amíg befejezem az áhítatot, vagy annál tovább is. A szárítóban és a mosógépben hagyott ruhákról is elmondható ugyanez.Hálás voltam, hogy aznap nem kellett munkába mennem, így befejezhettem valamennyi, a reggeli áhítat idején végzett tevékenységemet. De ha munkanap lett volna, akkor több mindenről le kellett volna mondanom a következők közül: reggeli gondolatok, bibliaolvasás, a szombatiskolai lecke tanulmányozása, az áhítatot megelőző és követő imaidő, elmélkedés. Mindezek létfontosságú elemei személyes áhítatomnak.Amikor aznap elkezdtem az elmélkedést, arra kértem Istent, hogy bocsásson meg nekem, amiért elterelődött a figyelmem. Megköszöntem, hogy emlékeztetett arra, milyen könnyen magukkal ragadnak az „apró dolgok”, és kértem, hogy segítsen rá figyelnem azok helyett.Minden Istennel töltött percünk értékes. Felkészít minket az előttünk álló napra, erőt ad keresztény életutunkhoz, és felkészít Isten országára. Figyeljünk tehát oda a „kis dolgokra”!

Barbara J. Walker