Van őrzőangyalom, Uram?

„A Felségest választottad a te hajlékoddá: nem illet téged a veszedelem (…), mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.” (Zsolt 91:9–11)

Hajnali kettő körül lehetett. Épp úton voltam Houston felé. Együtt akartam tölteni a hálaadást a családommal. Tudtam, hogy kezd elfogyni az üzemanyagom, de amikor elhaladtam egy benzinkút mellett, arra gondoltam, hogy majd a következőnél tankolok. 5 km múlva forgalmi dugóba keveredtem, amelynek nem lehetett látni a végét.Összeszorult a szívem. Miért nem álltam meg tankolni, amikor lehetőségem volt rá? Miközben a forgalom alig észlelhetően araszolt előre, percről percre nőtt az aggodalmam.Aztán észrevettem egy autót az út szélén. Egy idősebb úr állt mellette. Tanácstalannak tűnt. Egy nő is volt vele. Imádkoztam és félrehúztam. Úgy éreztem, mindhármunknak segítségre van szüksége.Elmesélték, hogy lerobbantak, de senki sem állt meg, hogy segítsen nekik. Ez még a mobiltelefonok ideje előtt történt, de nekem volt egy táskatelefonom a csomagtartóban, amelyről vészhívást lehetett kezdeményezni. Mihelyt kinyitottam a csomagtartót, hallottam, amint valaki ezt kérdezi mögöttem: „Ön hívott segítséget?” Meglepődtem, és egy vontatót láttam, amikor megfordultam. A férfi azt mondta, hogy segít az idősebb úrnak, nekem pedig ki kell hajtanom a következő kijáratnál. Alig száz méterre volt egy benzinkút, ahol tankolhattam.Ha korábban kételkedtem is az őrzőangyalok létezésében, azután az éjszaka után soha többé nem tettem! Most már tudom, hogy angyalok járnak közöttünk. Nem kértünk segítséget, és még mindig nem vagyok biztos benne, hogy volt azon a helyen kijárat Isten beavatkozása előtt. Küldött egy angyalt nekem és az idős házaspárnak.A benzinkutas azt tanácsolta, hogy a megyei úton haladjak, hogy ne kelljen visszafordulnom a forgalmas útra. Ezzel megoldódott mindkét problémám.Köszönöm, Jézus, hogy angyalt küldtél mellém, amikor oly nagy szükségem volt rá!
Jo Shuck