Végre együtt!

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róm 8:28)„Mert én tudom az én gondolataimat (…), hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jer 29:11)

Végre újra láthatjuk egymást a négy testvéremmel! Több mint harminc éve nem találkoztunk. Izgatott voltam és nagyon boldog! Néhány héttel a találkozás előtt szülővárosunkba, a jamaicai Montego Baybe repültünk a férjemmel. Addig minden a terveim szerint alakult, és mindannyian nagyon vártuk a találkozást.Aztán szembesülnünk kellett az első csalódással. Előre nem látható okokból a lánytestvéremnek le kellett mondania az utat. Mintha ez nem lett volna elég nagy szívfájdalom, a második csalódás pont a találkozásunk napján ért minket. Két fiútestvérem közül az egyik megbetegedett, és kórházba kellett vinnünk. A sürgősségin töltött hosszú várakozás után egy kórterembe került. Testvéreimmel felváltva támogattuk. Teljesen le voltunk törve. Mi lett volna szívbe markolóbb négy testvér találkozásánál, akik több mint harminc éve nem látták egymást? Bár nem tudtuk, Isten jó okkal írta felül a terveinket.Hosszas gondolkodás után eszembe jutott a Rómabeliekhez írt levél 8. részének 28. verse. Szerettünk volna mindannyian együtt lenni, de Isten tudta, hogy a testvérem beteg, és orvosi ellátásra van szüksége. A Teremtő rejtélyes úton tesz csodákat!Nem szegélyezik mindig illatos rózsák az életünket. Néha szúró töviseken át vezet az utunk, de ilyenkor is emlékezhetünk rá, hogy Isten útja a legjobb számunkra. Ő már a kezdetektől ismeri a véget. Bár az örömteli találkozás nem valósult meg, drága testvérünk megmenekült, és hálásak vagyunk ezért.Alig várom a mennyei találkozást, amikor Isten kegyelméből végre mindannyian együtt leszünk! Dicsőség Istennek!
Winsome Joy Grant