Egyedül Isten

„Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.” (Zsolt 61:2)

Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor lehangoltak vagyunk, és minden zavarosnak tűnik számunkra. Elszigeteltnek, elkeseredettnek és depressziósnak érezzük magunkat. Úgy érezzük, hogy nagy távolság választ el Istentől, körülkerítenek a nehézségek, és nem tudunk megbirkózni a helyzetünkkel. Ilyenkor az a nyomasztó benyomásunk támad, hogy senki sem ért meg minket.Ha nehéz a szíved, tarts ki! Ne add fel, mert Istennek terve van az életeddel! Be fogja teljesíteni neked tett ígéreteit. A 61. zsoltár emlékeztet minket arra, hogy ha a nyomorúság, bánat, fájdalom és csüggedés közepette Isten jelenlétébe kerülünk, szívünk elcsendesedik. Tudjuk, hogy közel van hozzánk. Jelenléte megnyugtat és megvigasztal minket. Gyakran elfeledjük azt, amiről a zsoltáros megemlékezik: Isten az egyetlen, aki meg tudja elégíteni lelkünket, és megadja nekünk azt a békét, örömöt és vigaszt, amire szükségünk van.Senki más nem tud úgy meghallgatni, mint Ő. Néha előfordul, hogy a férjünknek, szüleinknek és barátainknak nincs idejük vagy erejük meghallgatni minket. Hozzánk hasonlóan gyarló emberek, és nem biztos, hogy van kedvük időt tölteni velünk akkor, amikor szükségünk lenne rájuk. Isten azonban mindig ott van, meghallja a kiáltásainkat, érzi kétségbeesésünket, fájdalmunkat és szomorúságunkat. Megváltónk velünk van, és nem néha, hanem mindig. Ő képes kielégíteni a lelki szükségleteinket, ha hiszünk benne.Isten jelenlétében a zsoltárossal együtt elmondhatjuk: „Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban” (Zsolt 40:1–4).Amennyiben teljes szívünkből keressük az Urat, minden szinten békére fogunk találni, függetlenül attól, hogy mivel állunk szemben. Ézsaiás emlékeztet minket: „Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg ne hallgathatna” (Ézs 59:1). Isten bizonyára meghallgat, megment minket, és megelégíti a lelkünket.

Fabienne Maslet