Érzelmek a Zsoltárok könyvében

„Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” (Zsolt 13:6)

A zsoltárok szerzői teljes őszinteséggel fordulnak Istenhez. Mi miért kezdjük mégis azzal az imáinkat, hogy „Atyánk, köszönjük az áldásaidat…”? Hiszen valójában csak el szeretnénk mondani, hogy mennyire feszültek és fáradtak vagyunk, és segítségre van szükségünk. Biztos vagyok benne, hogy Isten képes kezelni az érzelmeinket!Talán azért teszünk így, mert hozzászoktunk, hogy mindenkivel szemben óvatosaknak kell lennünk. A tartózkodás oka lehet az is, hogy úgy érezzük, erősek vagyunk, és nem kell kifejeznünk magunkat. Ugyanakkor lehet, hogy félünk attól, hogy a környezetünkben élők elítélnek vagy elutasítanak minket. Mindannyian gyengék vagyunk, és szükségünk van egy biztonságos helyre, ahol időnként levezethetjük a feszültséget.Amikor olyan mondatokat olvasunk, mint például: „Vágja ki az Úr mind a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amely nagyokat mond!” (Zsolt 12:3), vagy „Könyörülj rajtam, Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem, mert megháborodtak csontjaim!” (Zsolt 6:3), megértjük, hogy még a bibliai szereplőknek is meg kellett küzdeniük a mindennapokban felmerülő feszültséggel, és tudták, hogy letehetik azt Jézus lábainál.Úgy gondolom, hogy ezek az „aknákkal” teli igeversek azt a célt szolgálják, hogy megtanítsák nekünk: Isten előtt maradéktalanul és biztonságban kifejezhetjük magunkat. Nem kell vallásos formalitásokba öltöztetnünk az imáinkat, melyek így ismételten lejátszott mantrákká alakulnak. Lehetünk őszinték Istennel. Meg akar hallgatni minket. Szeret minket, és arra vágyik, hogy minden helyzetben segítsen nekünk növekedni és gyógyulni.Néha, vagy talán legtöbbször, nehéz a „felebarátainkkal” vagy „testvéreinkkel”, és ez természetes dolog. Időnként dühösek vagyunk amiatt, hogy „a gonoszok gyarapodnak”. Bizonyos napokon csalódottak vagyunk, mert azt látjuk, hogy az ellenség fölénybe kerül. De Isten a jó és rossz napokon egyaránt mellettünk van. Vigyük hát minden frusztrációnkat Jézus lábai elé – Ő tudja, kik vagyunk valójában, és szeret minket. Látja a hibáinkat, de azt is, hogy kikké válhatunk, ha rábízzuk az életünket, az érzelmeinket is beleértve.
Yvita Antonette Villalona Bacchus