Még mindig számítok

„Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öregkorodban!” (Ruth 4:15)

Barbados szigetén nőttem fel, és sohasem gondoltam arra, hogy egyszer én is megöregszem. Azt hittem, mindig fiatal és energikus leszek, így hát semmilyen tervet nem eszeltem ki öreg napjaimra. Váratlanul bekopogtatott ajtómon az időskor, besétált, elfoglalta a lakhelyemet, és nem hajlandó elköltözni. Lassúvá és képtelenné tett olyan dolgok elvégzésére, melyekben egykor örömömet leltem. De nem hagyom, hogy tönkretegye az életemet. Megtanultam, hogy minél többet foglalkozom mások szükségleteivel, annál kevesebbet gondolok magamra.A legutóbbi húsvét alkalmával Isten azt az ötletet adta nekem, hogy hívjam fel néhány nyugdíjas barátomat és volt kollégámat, és tudassam velük: gondolok rájuk, és idős korukban is számítanak. Néhányan legyengültek és elköltöztek, hogy közelebb legyenek a családjukhoz. Ők is azt tapasztalják, hogy már nem tudják megtenni azokat a dolgokat, amelyeket régen szerettek.A húsvétot követő napon hat személyt hívtam fel. Egyikük a kilencvennyolc éves, egykori kórusvezetőm volt. Nagyon örült a hívásomnak. Nevettünk, és felidéztük a régi szép időket. Mielőtt elköszöntünk, ezt mondta: „Köszönöm, hogy gondoltál rám és felhívtál. Különlegesnek éreztem magam ettől a gesztustól.” Egyik volt főnökömet is felhívtam, akivel negyvenhárom évvel ezelőtt még együtt dolgoztunk. Megköszönte, hogy sikeressé tettem a részlegét, amikor nála dolgoztam. Megjegyezte, hogy a nyomdokaimba lép, és könyvet ír. Bátorítottam, hogy folytassa az írást.Később egy barátomat hívtam fel, aki zongorázott az esküvőmön annak idején, több mint ötvenhárom évvel ezelőtt. Akkor hívott vissza, amikor épp hazafelé tartott a munkából. A beszélgetésünk végén megjegyezte: „Minden este sírok, miután eljövök a munkahelyemről. Ma este nem sírtam. Köszönöm, hogy felhívtál.” Szeretett férje néhány hónappal korábban elhunyt hasnyálmirigyrákban.Az időskor áldás, de előfordul, hogy nem látjuk annak. Mégis hálás vagyok, hogy Isten továbbra is különleges pillanatokkal ajándékoz meg, és felvidíthatom az élet útján vándorló társaimat. Senki sem túl idős ahhoz, hogy inspiráljon vagy bátorítson másokat. Igen, megöregszünk, de továbbra is számítunk!
Shirley C. Iheancho