És mégis...

„Hiszen megöl engem; (…) [még]is reménykedem.” (Jób 13:15; RÚF)

Három év leforgása alatt ötödször küzdöttem meg a rákkal. Enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy úgy éreztem magam, mint Jób. Gyors egymásutánban négy különböző típusú rákot találtak nálam. Az egyik, a melanoma másodszor is kiújult rajtam. Mégis reménykedem Istenben.Ellicott bibliakommentárja (Ellicott, C. J.: A New Testament Commentary for English Readers. London: Cassell and Co, 1897.) „az élő bizalom kifejezésének” nevezi a mai igeversben megjelenő érzéseket. Az élő bizalom állandó mozgást jelent számomra. A jó Atyába vetett reménység nem olyasvalami, amit egyszer kimondok, és utána elfelejtek. Minden nap újra és újra, sőt, néha óránként kifejezem az Úrba vetett bizalmamat, valahányszor a félelem hullámai fenyegetnek.Kemoterápia és műtét, sugárkezelés és immunterápia, rákellenes gyógyszerek és azok mellékhatásai… Mégis reménykedem Istenben.Hogy jutott el Jób arra a pontra, hogy el tudja mondani: „Mégis reménykedem”, és hogy tudok én eljutni oda? Jób kétes ismerőseinek esetéből tanulva igyekeztem vigyázni arra, hogy kivel veszem körül magam a kezelés alatt. Megpróbáltam minél kevesebb időt tölteni olyan emberekkel, akik ítélkeztek a döntéseim felett, vagy hibáztattak amiatt, hogy bizonyos kezeléseket igénybe vettem vagy épp elutasítottam.Amikor az elmém a katasztrofális gondolkodás felé hajlott, bibliaverseket memorizáltam, vagy nyugtató zenét hallgattam. Egyik barátom bátorított, hogy minden nap olvassak el egy zsoltárt. Gyakran olyan jól visszatükrözte a hangulatomat, mintha a zsoltáros ismerte volna a gondolataimat.Korán keltem, sétáltam egy órát, kerültem a készülékeken való értelmetlen görgetést; jó könyvekkel tápláltam az elmémet, szabadidőmet pedig felemelő tevékenységekkel és naplóírással töltöttem.Minél többet elmélkedtem Isten jellemén, annál inkább megtanultam bízni abban, hogy nehézségeim fontos célt szolgálnak. Míg arra várok, hogy kibontakozzon ez a cél, bízom benne, hogy kegyelmében megtart engem. „Nekem már ez is szabadítás lenne” (Jób 13:16, RÚF), „küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik” (Jób 14:14, RÚF). Igen, nehéz, mégis reménykedem Őbenne.
Denise Murray-Goods