2025. január 28., kedd
Szomjas vagy?
Épp nyár volt, és megtartottuk a szombat délelőtti istentiszteletet a New Hampshire-i történelmi gyülekezetben, amelyet közös ebéd követett, majd délután történelmi sétát tettünk a temetőben a különböző helyekről érkező látogatókkal. A túrát követően néhányan távoztak, míg mások továbbsétáltak az ösvényen.Felfigyeltem egy fiatal, hátizsákot viselő házaspárra, akik épp a hely történetét összefoglaló jelzőtáblát olvasták. A gyülekezet épülete előtti elterülő földút részét képezi a két hegy között meghúzódó, ötven mérföld hosszú Monadnock-Sunapee Greenway Trail túraútnak. Gyakran járják hátizsákos turisták. Odamentem hozzájuk, üdvözöltem őket, és közöltem velük, hogy bár nincs áram az épületben, vannak napenergiával működő, modern mosdóink, és szívesen látjuk őket. A férfi visszakérdezett: „Modern mellékhelyiségeik vannak? Ez azt jelenti, hogy rendelkeznek vízforrással?”„Igen, van vizünk”, válaszoltam, „és biztonságos a mosakodáshoz, azt viszont már nem ajánljuk, hogy igyanak belőle. Ivóvizet az előcsarnokban vagy a pavilonban találnak.”A turisták egymásra néztek, majd mosolyogva válaszolták: „Szeretnénk inni egy kis vizet!” Elkísértem őket a gyülekezet előcsarnokába. Miután ittak, a férfi megtöltött egy üres kulacsot. Ekkor értettem meg, hogy elfogyott a vizük. Nem csoda, hogy olyan fáradtak voltak. Azon tűnődtem, hogy vajon mennyi ideig túrázhattak ivóvíz nélkül. A pavilonhoz irányítottam őket, mert tudtam, hogy ott van a férjem, én pedig rendet raktam a gyülekezetben.Mielőtt hazaindultunk volna, a férjem megkért, hogy nézzem meg az ösvényen elhelyezett adománygyűjtő dobozt. Korábban már kiürítette, de észrevette, hogy a házaspár tett bele valamit. Valóban volt egy bankjegy a dobozban. Bizonyára nagy értéket tulajdonítottak az ivóvíznek.Ahogy a víz életet ad a testnek, Jézus is örök életet kínál mindazoknak, akik hisznek benne, és igényt tartanak az ajándékára. Jézus kielégíti legbelsőbb szükségleteinket.
Marsha Hammond-Brummel