Kereszténynek lenni

„Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok.” (Ef 4:32)

Szeretek utazni. Sosem tudhatja az ember, hogy milyen kaland várja. Egyszer, amikor az indiai Kanyakumariból visszatértem Delhibe, egy Dzsaipurba tartó buszra kellett felszállnom. Nagyon meleg volt, a busz pedig korántsem volt olyan kényelmes, mint reméltem.Egy anya és fia ült velem szemben. A nőt lefoglalta a mobiltelefonja, így a fiú magára maradt. Próbálta magára vonni az anyja figyelmét, de sajnos úgy tűnt, hogy a mobil kecsegtetőbb, mint tízéves fiának társasága.A busz közben óriási sebességgel haladt, a sofőr vakmerően vezetett. Többször éreztem, hogy kihagy a szívem egy ütemet. A hirtelen fékezések okozta kilengések hatására bárki elszédült volna. Mindez túl soknak bizonyult a kisfiú számára, és egy adott ponton összehányta magát. Képzelhetitek a kellemetlen szagot! A többi utas grimaszokat vágott, és igyekezett máshova ülni. Meglepetésemre az anya is szidni kezdte szegény gyermekét. Tudtam, hogy szégyelli magát. Azon gondolkodtam, hogyan tudnék segíteni nekik.Szerencsére rengeteg újságpapír volt nálam, mivel azokba csomagoltam néhány törékeny tárgyat, és úgy éreztem, a takarítás most mindennél fontosabb. Leterítettem újságpapírral a kellemetlen szag forrását, és ez valóban segített a helyzeten. Az emberek visszaültek a helyükre, s néhányan felajánlották a csomagolópapírjukat. Egy idős hölgy fejemre tette a kezét, és megáldott.A busz végül célba ért, és leszálltam. A nő, akinek segítettem, megvárt a busz előtt, és megkérdezte, hogy keresztény vagyok-e. Nem értettem, hogy miért akarja tudni, de fontos leckét tanított meg nekem: a keresztényeknek különbözniük kell a többi embertől. A világnak látnia kell, hogy keresztények vagyunk abból, ahogyan másokkal bánunk. A buszos eset óta mindig igyekszem kedvesnek és segítőkésznek lenni.Atyám, segíts kedvesnek és együttérzőnek lennem!

Rita Gill