Irgalmasság

„Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.” (Mt 5:7)

A világjárvány idején Celia is elvesztette az állását. Látva, hogy a számlák egyre csak gyűlnek, családja pedig szűkölködik, úgy döntött, hogy segítséget kér. Házról házra járt. Az emberek kedvesek voltak, és adtak neki élelmet, amit aztán hazavihetett a családjának. Mielőtt hazaindult volna, megállt egy utolsó háznál, ahol úgy tűnt számára, hogy gazdagok laknak. Becsengetett, és miután elmondta, hogy mire van szüksége, durva fogadtatásban részesült az úriembertől, aki ajtót nyitott neki.„Most veszítettem el az állásomat”, magyarázta. „Rengeteg problémám van, úgyhogy a magáé nem érdekel. Nem tudok, és nem is fogok segíteni önnek. Távozzon, és hagyjon egyedül a küzdelmeimmel!” Amint befejezte mondanivalóját, hevesen becsapta maga mögött az ajtót.Néhány perc elteltével Celia újra bekopogott. Amikor a férfi másodszor is meglátta, még ingerültebb lett. „Már megmondtam, hogy nincs semmim az ön számára. Távozzon, és ne zavarjon többé!” Ekkor Celia kedvesen belenyúlt a kosarába, és átnyújtott neki valamennyit az ételből, amit korábban kapott. „Nem kérni jöttem, hanem megosztani, amit kaptam, hogy az ön családja is tudjon enni ma este.” A férfi hitetlenkedve nézett rá, ő pedig megfordult, és boldogan elsétált. Senki sem oly szegény, hogy ne tudna adni valamit embertársának, és senki sem oly gazdag, hogy ne lenne szüksége valamire embertársától.Mi motiválhat egy szűkölködőt arra, hogy megossza másokkal a kevesét? Az irgalom. Ez olyan emberekre jellemző, akik együttérzőek és nemes jellemmel rendelkeznek. Képesnek lenni arra, hogy ne a saját szükségleteinkre gondoljunk, olyan ajándék, amelyet Isten ad azoknak, akik bíznak benne, és alárendelik magukat a terveinek.A világ szerint a személyes sikert csak egyénileg lehet elérni és kiérdemelni, saját szükségleteim, sikereim és elképzeléseim számítanak. Jézus azonban ennek ellenkezőjét tanította, ezért mondta, hogy „boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.”A világnak olyan emberekre van szüksége, akik átérzik mások fájdalmát, és akkor is törődnek embertársaikkal, ha semmit sem kapnak cserébe. Nekünk is ugyanúgy kell gondoskodnunk másokról, ahogy Jézus gondoskodik minden szükségletünkről.
Sueli da Silva Pereira