Ralph If és a szomszédság

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ézs 43:1)

Még mindig előttem van az első „könyvem”. Kék varázsfilccel írtam narancssárga papírra. Emlékszem, hogy édesapám büszkén mutogatta a szomszédoknak és a családnak. De hatalmas hiba csúszott a könyvbe. Nem tudtam, hogyan kell helyesen leírni a főhős nevét. Bizonyára többször is megpróbáltam leírni a „Ralph”-ot. Írtam egy „if ”-et is bele valahova. Ralif? Ralfif? Már nem tudom, de arra emlékszem, hogy amikor ráébredtem a hibámra, egyszerűen belefoglaltam a történetbe. Ralph-nak mindenhez volt egy „if ”-je, ami angolul annyit tesz: „ha”. A teljes történet a kisfiú „if ”-jei köré szerveződött, és a szomszédságában történteket is magába foglalta. A hibám „megváltást nyert”, és a történet központi témájává vált.Isten veszi a tévedéseinket, a ránk zúduló nehézségeket, és jóváteszi azokat. Kegyelemmel és szeretettel szól hozzánk a kétségbeesés pillanataiban. „Ralph If ” esetéhez hasonlóan arra használja történetünk szomorú részeit, hogy hatást gyakoroljon másokra. Amiről azt gondolnánk, hogy a legnagyobb szégyenünk, gyakran a dicsőségére szolgál. Isten történetünk olyan részeiben mutatkozik meg a leginkább, amelyeket legszívesebben elrejtenénk, másoknak is bátorságot és reményt nyújtva ezáltal.Tizennyolc évesen elkövetett öngyilkossági kísérletem nagy szégyent jelentett a családom számára, és a szüleim szerették volna, ha soha többé nem beszélünk róla. De amikor egy másik család hasonló krízishelyzeten ment át, tudtam, hogy Isten azt akarja, mondjam el a történetem. Félve és remegve meséltem el, hogyan vezetett Isten még abban a pillanatban is, jóra fordítva az eseményeket. Ez bátorságot és reményt adott nekik. Egyik barátom úgy gondolta, hogy a válása csupán fájdalmat és szégyenforrást jelent, de Isten meggyógyította a lelki sérüléseit, áldást árasztott rá, s ezáltal bátorító üzenetté írta át a történetét. Egy másik barátnőm családon belüli erőszak túlélője, amit évekig eltitkolt az ismerősei elől. Most segítséget nyújt másoknak, reményt terjeszt a környezetében, és megtanítja a gyülekezeti tagokat a sérült emberek szolgálatára.A mi Szabadítónk olyan Isten, aki nemcsak megvált, hanem szépséget és reményt alkot a sebeinkből és fájdalmainkból.

Tamyra Horst