Visszatekintés

„Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le, essünk térdre az Úr, a mi Alkotónk előtt!” (Zsoltárok 95:6)

Mindig is szerettem ezt az évszakot. Már a hátunk mögött van az ünnepek taposómalma és rohanása, és most csendes szünetet tartunk a mögöttünk hagyott év és az új év között, amelybe belépünk. Függetlenül attól, hogy milyen nehéz volt az elmúlt év, azt hiszem, a szívünk mélyén mindannyian optimisták vagyunk. Az újévet általában az újrakezdések időszakaként várjuk. Fényesen csillog a horizont szélén a remény, mint egy szép ígéret.Mi vár ránk? Bizonyára napsütés és eső is. Mert mindkettőnek megvan a maga évszaka, a fizikai világban éppúgy, mint belső életünk földrajzában. Csak az Úr tudja biztosan. Voltak évek, amikor félelemmel és aggodalommal álltam az újév küszöbén. Nem vagyok naiv az élet keménységével szemben. Gyakran kegyetlen és igazságtalan, és hogy őszinte legyek, úgy érzem, mintha egyre inkább azzá válna. És mihez kezdhet akkor egy nő?Barátaim, nincs semmi, abszolút semmi, aminek nagyobb ereje lenne, hogy lecsendesítse a szívemet, és újra összpontosítsa az elmémet, amikor aggódom, mint mikor félrevonulok, térdre borulok az Úr, az én Istenem, az én Teremtőm előtt, és magasztalom Őt.Nyugodtan. Még mindig. Zárt ajtók mögött, az imaszobám csendjében keresem, akit szeret a szívem, és dicsőítem Őt. Az életemért. Minden helyzetért, amivel szembenézek. Mindazokért, akiket szeretek, és akikért küzdök. A vágyamért, hogy több legyek, többet tegyek az ő dicsőségére. A csalódottságomért, hogy mennyire nem érem el ezeket a vágyakat. És amikor kitárom előtte a szívemet, megszabadulok a bennem lévő nehezteléstől. Szemem egyedül rajta pihen – és ebben rejlik a reménységem és örömöm! „Csak Jézust szemlélve kívánunk hasonlóvá lenni hozzá, és csak ha felismerjük igazságosságát, akkor éhezzük és szomjúhozzuk, hogy rendelkezzünk az igazságossággal, és Isten csak akkor teljesíti szívünk kívánságát, ha komolyan imádkozunk.”1Miközben a múlt és a jövendő között álltok, arra hívlak, hogy csatlakozzatok hozzám ezen az imahelyen. Imádjuk azt, aki mindennél jobban szeret minket. Ez megváltoztatja az életünket, átalakítja szívünk belső földrajzát, és beragyogja a fényét egy olyan világba, amelynek kétségbeesetten nagy szüksége van Jézusra.
Karen Pearson
1 Ellen G. White: Az evangélium szolgái, 255. o.