Az ő perspektívája

„Ha nincs mennyei látás, elvadul a nép.” (Példabeszédek 29:18/a)

Emlékszem Jon arcára, amikor elolvasta az esküvői albumunk legújabb bejegyzését, amit az „Első otthonunk” című oldalra írtam, és rámutatott, hogy a dolgok közel sem voltak olyan dicsőségesek, mint amilyennek hangoztattam: és aztán azt is felsorolta, hogy miért.Amikor aztán rám került a sor, én is elmeséltem, mit láttam, és mire befejeztem, elmosolyodott, és azt mondta, hogy neki jobban tetszik az én nézőpontom. És aztán, mire észbe kaptam, ő volt az, akinek a legjobb rálátása volt a dolgokra, elvégre egy méterrel magasabb nálam, és gyakran leírta, mit lát. Ez ragályos volt, és mint kiderült, volt, amikor tényleg szükségünk volt az ő magasságára!Például amikor halálos betegséget diagnosztizáltak nála, és mégis izgatottan várta, hogy a hátralévő időben minél több mindent átéljünk. Vagy mikor tüdőtranszplantációra ment, és azt mondták neki, hogy nagy eséllyel nem is fogja túlélni. Engem megbénított a félelem, de ő segített nekem, hogy a műtét után az előttem álló minden lehetőségre szegezzem a tekintetemet. Gyönyörű kilátás volt, és amikor minden eldőlt, kiderült, hogy még jobb, mint amit leírt.Ahogy ma reggel itt ülök, és a vadonatúj év ajándékán töprengek, úgy döntöttem, hogy előveszem a kis létrámat, és megpróbálom megnézni, mit látna most Jon. Gyertek velem, és engedjétek meg, hogy belekukkantsunk.Az élet változik, változik és változik, ami kissé ijesztő, de mégis izgalmas! Ha Jon most itt lenne, hogy együtt haladhassunk az ismeretlen felé, sokkal nagyobb biztonságban érezném magam vele. De ahogy lábujjhegyen állok a szilárd fellépőm tetején, valami csodálatosat látok magam előtt. Nem igazán tudom kivenni, de Jézus, aki jóval magasabb nálam, mellém lépett, és leírja, mennyi csodálatos dolog vár még rám.„Messze van még – mondja –, de megéri az utazás.”Szeretem a nézőpontját, az ő perspektíváját.Hallom az örömöt a hangjában, ahogy leírja az úti célomat és az odaérkezésemet, és már én is izgatottnak érzem magam. Már nem olyan fontos a biztonság, mint régen. Valószínűleg lesznek kitérők és veszélyek is az úton, de úgy döntök, hogy csak a célomat tartom szem előtt, és nagy örömömet lelem a mennyei útitársamban. Így hát együtt megyünk tovább, az én Uram és én.

Tawny Sportsman