Egy halk és szelíd hang

„A szél után földindulás lett. De az Úr nem volt a földindulásban sem. A földindulás után tűz jött. De nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.” (1Királyok 19:11–12)

Szenteste volt, és én épp magamat sajnáltam. A gyülekezetünkben nem volt semmilyen program, és a férjemmel megint egyedül töltöttük az ünnepet. A felnőtt gyermekeinknek mind megvolt a saját életük. A legidősebb fiunk, a menyünk és három unokánk mindig Kaliforniába utazott, hogy a családjukkal töltsék az ünnepeket. A legidősebb lányunk tűzoltó, és terv szerint dolgozott. A másik lányunk a barátja családi ünnepségére ment, a legfiatalabb fiunk pedig egy minisztériumban dolgozik, ami több mint 1600 kilométerre van tőlünk. Nézegettem a Facebookon a testvéreim családjainak fotóit, ahogy együtt töltik az időt, és irigykedni kezdtem rájuk. Az élet egyszerűen nem tűnt igazságosnak.Ahogy ezen gondolkodtam, rájöttem, hogy nem én vagyok az első, aki magányosnak érzi magát egy nyaraláson. Egy másik Facebook-poszt a betlehemi jelenetet ábrázolta Máriával, Józseffel és a jászolban fekvő kisbabával. Ez állt rajta: „Elég egyszerű volt az első karácsony. Nem baj, ha a tied is az.” Ez segített kiigazítani a valóságot, és jobb perspektívával átkeretezni a gondolataimat.Így hát az ágyban ülve megnyitottam az énekeskönyves alkalmazásomat, és kiválasztottam a karácsonyi dallamokat. Elkezdtem énekelni az Ó, Betlehem kis városa, az Örvendj, világ, a Halld az angyalok énekét című és még sok más éneket. Torkom szakadtából zengedeztem ezeket a gyönyörű himnuszokat. Miután elénekeltem vagy egy tucat éneket, megkérdeztem a férjemet, hogy tetszett-e neki a karácsonyi koncertem. Biztos vagyok benne, hogy jót mulatott rajta.Akkor az éneklés után megéreztem Őt. Éreztem a jelenlétét. Ahogy Mária és József is érezhették az óra szentségét Jézus születésekor, még egy olyan egyszerű helyen is, mint egy kisvárosi barlangban, távol a családtól. Úgy éreztem, hogy azt mondja nekem, hogy rendben van, hogy ezen az éjszakán egyedül lehetek vele egy csendes helyen. Talán nem volt ott a családom, de Ő akkor is velem volt. Soha nem fog cserben hagyni vagy magamra hagyni, mert azért jött, hogy „nagy örömet hozzon nekünk, amely az egész nép öröme lesz” (Lukács 2:10). Még nekem is.Szóval, bátorság! Ha ma magányosnak is érzed magad, és azt szeretnéd, bárcsak másképp alakultak volna a körülményeid, az Úr akkor is veled van. Figyelj oda, és meg fogod hallani a halk és szelíd hangot, amely vigaszt és felüdülést hoz a lelkednek.

Karen M. Phillips