2024. december 20., péntek
Legyen nekünk is egy énekünk!
Bár nem ismerjük Urunk születésének pontos dátumát, amikor elérkezik a decemberi hónap, mindannyiunkat magával ragad a várakozás szellemisége. Örömmel várjuk a karácsony napját. Ezek a boldog idők mindig visszarepítenek a gyerekkoromba. A karácsonyi zene, a gyertyák illata, a gyönyörű díszek, a mikulásvirágok, a várakozás a család látogatására mindig annyi örömöt hoz. Még csodálatosabbá teszi az egészet, hogy a gyülekezeti alkalmak és a prédikációk mind arra emlékeztetnek: Jézus azért született, hogy megváltson bennünket. Legyen nekünk is egy énekünk!Szeretem a születése történetét. De mindenekelőtt a Jézus történetéről szóló énekeket szeretem. Arra emlékeztetnek, ahogy édesanyám énekelt, miközben a konyhában dolgozott. Katolikus volt, mielőtt hetednapi adventista lett volna, és a latin adventi énekek közül énekelgetett. Esténként a családok összegyűltek egy adott helyen a környéken. Előkerültek a régi énekeskönyvek, és bambuszból és halszálkából készült hangszerek kíséretével énekeltünk – a gyerekek, vagyis a mi nagy örömünkre.Édesanyámtól örököltem a karácsonyi énekek szeretetét, és úgy szeretem énekelni és hallgatni a karácsonyi dalokat és himnuszokat… Ez a gyakorlat megmelengeti a szívemet, miközben Jézusra és az ő irántam való nagy szeretetére gondolok. Ellen White azt írja: „Az éneklés Isten egyik adománya, amit a dicsőségére használjatok fel.”1 Zsoltárok 96:1–2 pedig a szívünkre helyezi:„Énekeljetek az Úrnak új éneket,énekelj az Úrnak, te egész föld!Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét,napról napra hirdessétek szabadítását!”Jézus az irántunk való nagy szeretete miatt jött le a földre. Énekeljünk hangszerekkel és énekhanggal, és ünnepeljük azt a páratlan szeretetet és áldást, amellyel Isten halmozott el bennünket. Legyen nekünk is egy énekünk! „Általa vigyük fel a dicséret áldozatát mindenkor Istennek, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkak gyümölcsét.” (Zsidók 13:15) Ámen!
Flore Aubry-Hamilton
1 Ellen G. White: Evangelizálás, Review and Herald Publishing Association, Washington, D.C., 1946, 497–498. o.