Amikor a mennyország is ünnepel

„Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19:10)

Miközben a lakóhelyemhez közeli kellemes, lombos utcákban sétáltam, észrevettem egy fára erősített plakátot. Egy kismadár fotója volt rajta, egy csinos kis kakadué. Arról számolt be, hogy valakinek elveszett a kedves háziállatkája. A plakáton lévő szöveg szerint Juzit kézhez szoktatva nevelték, és nem igazán boldogul jól, ha egyedül marad a szabadban. Jutalmat ajánlottak fel a kislány épségben való visszaszerzéséért. Biztos vagyok benne, hogy most minden állatbarát átérzi a tulajdonosok kétségbeesését.Ahogy tovább sétáltam, és néztem, hátha feltűnik egy bóbita, a plakát több példánya mellett is elhaladtam a különböző utcákban. Nyilvánvalóan Juzi gazdái komoly erőfeszítéseket tettek, hogy felkutassák elveszett madarukat, és figyelmeztessék a szomszédokat az eltűnésére. Sajnos soha nem tudtam meg, hogy meglett- e a kis Juzi, és hazakerült-e végül. Azt azonban tudom, hogy a Szentírásban számos jól ismert elveszett és megtalált történetnek van jó vége.Lukács evangéliuma 15. fejezete Jézus példabeszédeit írja le az elveszett bárányról, az elveszett pénzről és az elveszett fiúról. Amikor nemrég újraolvastam Lukács 15-öt, különösen a szövegkörnyezetre figyeltem fel. Krisztus ezeket a példázatokat vámszedők és bűnösök társaságában mondta el, miközben a farizeusok és törvénytanítók csoportja rosszallóan morgott, hogy micsoda díszes társaságot választott már magának az Úr.Az is újból lenyűgözött, hogy minden történet egy ünnepséggel végződik. A pásztor, aki megtalálja az elveszett juhát, az asszony, aki megtalálja eltűnt érméjét, és az apa, aki hazaviszi tékozló fiát: mindannyian örültek, hogy ami elveszett, azt most megtalálták. Mindannyian elhívták a barátaikat és a szomszédaikat, hogy velük ünnepeljenek. Persze emberi szempontból nem meglepő a reakciójuk. Ami viszont elképesztő, az az az információ, amit Jézus mondott el: „Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lukács 15:7) És nemcsak öröm lesz a mennyben, hanem ünneplés is! Mert hozzáteszi: „Ilyen örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.” (Lukács 15:10)Micsoda jó hír! A mennyország már készen állva várja, hogy ünnepséget rendezzen neked, nekem, bárkinek, aki szeretné, ha megtalálnák – mindenki számára, aki csak úgy dönt, hogy hazamegy a mennyei Atyához.
Jennifer M. Baldwin