Karácsonyi jókedv

„Gyönyörködj az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit.” (Zsoltárok 37:4)

A december általában egy örömteli hónap, de tavaly másként telt. Már közeledett a hónap közepén, mikor is egy meleg, meghitt otthon és egy karácsonyfán csillogó karácsonyi fények helyett egy szűkös motelszobában találtuk magunkat, immár ötödik hónapja, és hallgattuk az embereket a folyosó túloldalán, ahogy trágárságokat szórtak egymás fejére. Nyoma sem volt ünnepi hangulatnak. Igyekeztünk hálásnak lenni, hogy legalább tető van a fejünk felett, mégis kétségbeesésünkben elcsüggedtünk, hogy hova sodort az élet…Ebben az egészben az egyetlen fénylő csillag a munkám volt. Teljesen rajongtam érte és mindenkiért, akivel együtt dolgoztam. Azzal töltöttem a napjaimat, hogy egy az egyben autista gyerekekkel dolgozhattam. Megtaláltam életem célját, és mindennap láthattam a bizonyítékát, hogy változást hozok ezeknek a drága gyerekeknek az életébe. És lehetetlennek tűnt, hogy munka közben elcsüggedtnek érezzem magam.Egészen addig, míg valaki meg nem kérdezte, hogy milyen különleges terveink vannak karácsonyra. És akkor azon kaptam magam, hogy a könnyeimmel küzdök, és próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, miközben elmagyarázom, hogy nincsenek terveink.Egy decemberközepi napon, miután bekísértem a kis páciensemet az osztálytermébe, a tanárai félrehívtak, és átnyújtottak néhány nagy barna papírzacskót, ami csordultig volt karácsonyi díszekkel, köztük egy kis karácsonyfával, égőkkel és díszekkel. Ezek az édes, jószívű nők elhatározták, hogy feldobják a szünetünket és a komor motelszobánkat.A kedvességüktől meghatódva könnyekben törtem ki. Ők átöleltek és megnyugtattak, hogy a dolgok hamarosan már meg fognak változni. Aznap este munka után visszamentem a motelszobába, és megmutattam Kyle-nak, mit kaptunk. Neki is hitetlenkedve földbe gyökerezett a lába, és alig tudta felfogni.Mindkettőnk számára ez az egyszerű, szívből jövő ajándék egy ölelés volt Istentől. Egy ölelés a Teremtőnktől, amely arra emlékeztet, hogy nem felejtett el minket. Barátaim, bármilyen helyzettel is küzdötök ma, arra szeretnélek emlékeztetni titeket, hogy Jézus milyen mélységesen törődik velünk. Nemcsak a túlélésünkkel, hanem azokkal az apró dolgokkal is, amelyek örömöt hoznak a szívünkbe. Köszönöm, Jézus!

Carey Pearson