2024. december 10., kedd
Megígérte, hogy gondoskodik rólunk
Egyszülős háztartásban nőttem fel kilenc testvéremmel együtt, ami azt jelentette, hogy anya néha nem tudott elegendő ennivalót adni minden gyerekének. Édesanyám tizenhárom gyereket szült, de akkoriban már csak tízen voltunk otthon.Emlékszem, egy nap arra a pontra jutottunk, hogy ez volt az utolsó vacsoránk. Édesanyám, aki nagy imaharcos volt, térdre borult, és Jézushoz kiáltott: „Atyám, kérlek, irányíts el a megfelelő gyülekezeti taghoz, aki elegendő pénzt ad kölcsön, hogy tudjak enni adni a kicsikéimnek!”Felkelt a térdéről, és így szólt hozzám: „Ann, Isten arra utasított, hogy kérjek segítséget a helyi gyülekezetünk főgondnokától. Kérlek, menj el, és kérj tőle kölcsön egy kis pénzt ételre.” Így hát útnak indultam a házához.Barátaim, aznap csoda történt! Nem jutottam el a házáig, mert ahogy befordultam a sarkon, húsz dollárt találtam a földön. Egy hosszú pillanatig csak bámultam rá… Olyan volt, mintha Isten pénzt dobott volna le elém, pont elegendő pénzt egyenesen az égből. Hazarohantam, és izgatottan odaadtam a pénzt anyának.Tudod, Jézus megígérte, hogy már akkor válaszol nekünk, még mielőtt hívnánk: „Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézsaiás 65:24) Istenünk arról is biztosít bennünket, hogy lesz kenyerünk és vizünk: „kenyerét megkapja, és vize nem fogy el” (Ézsaiás 33:16). Nem úgy gondolok Istenre, mint a Mikulásra – mert neki teljes mértékben megbízhatunk minden ígéretében.Minden egyes csoda – amelyet Isten megengedett, hogy tanúja legyek az életemben – arra szolgált, hogy megszilárdítsa és fejlessze a mennyei Atyámmal ápolt kapcsolatomat. Réges-régen madarakat küldött, hogy ételt vigyenek Illésnek. Ő még mindig ugyanaz az Isten, aki ma is hűséges a gyermekeihez. Hívd, bízz benne, és Ő ugyanezt fogja megcselekedni veled.
Ann Hickman Smith