2024. december 4., szerda
A lift
Minden nap nagyon hálás vagyok Isten bőséges kegyelméért, nemcsak magam, hanem a családom minden tagja miatt. Milyen megnyugtató a tudat, hogy még mikor talán nem figyelünk oda, Ő akkor is vigyáz ránk, és intézkedik, hogy megőrizze az utunkat.A fiam pár éve elköltözött a hawaii Oahu szigetére a családjával. A legkisebb gyermekük akkor még csak tizennyolc hónapos volt. A kezdeti albérletet egy magas lakóépületben találták Kailua városában, a Castle Orvosi Központ közelében, ahol akkoriban a fiam dolgozott.Közel laktak egy gyönyörű tengerparthoz, ami alig húsz perc sétára volt tőlük, így gyakran kimentek oda. Egy nap, mikor hazafelé tartottak strandjátékokat és törölközőket cipelve, az immár meglehetősen önálló hároméves kisfiuk mellettük baktatott. Ahogy átkeltek egy forgalmas utcán, hogy bejussanak az épületük parkolóházába, szorosan fogta a kis kezét az apja.Rendben beszállva megnyomták a nyolcadik emelet gombját. Kiléptek a liftből, amely csak néhány ajtóra volt a lakásuktól, amikor hirtelen észrevették, hogy a fiuk nincs ott velük – és a liftajtók már be is csukódtak, mert a lift elindult lefelé. A fiam gyorsan a lépcső felé rohant, tudva, hogy az utcára nyíló ajtó nappal is nyitva marad, míg a menyem a liftnél állt. Észrevette, hogy lassan közeledik felfelé, emeletről emeletre megállva. Amikor a nyolcadik emeleten kinyíltak az ajtók, ott állt a kis fiatalemberük és egy nagyon kedves hölgy, aki szorosan fogta a kezét. A lány pont mögöttük sétált, mikor átjöttek az utcán, és beléptek a parkolóházba. Amikor a földszinten kinyílt előtte a liftajtó, egy nagyon meglepődött kisfiú bámult fel rá kekszet szorongatva, ami, úgy tűnt, teljesen elterelte a figyelmét mindenről, és emiatt maradt benn a liftben. A lány gyorsan megfogta a kis kezét, belépett, és megnyomta fölfelé a gombokat. Milyen hálásak voltunk mindannyian, hogy Isten gondviselése tökéletesen elrendezte, hogy segíthessen egy hároméves pici fiúcskának.Ahogy visszatekintek a saját életemre, sokszor látom, hogy Isten megőrizte a ki- és bemenetelemet – még akkor is, ha akkor nem vettem észre. 1Thesszalonika 5:18 is erre emlékeztet bennünket: „Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.”
Beverly D. Hazzard