Aki engem meghallgat

„Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem. Este, reggel és délben sóhajtozom és jajgatok, és Ő meghallja hangomat.” (Zsoltárok 55:17–18)

Kimerült voltam. Miután egész évben keményen hajtottam, elérkezett a december, és nekem tovább kellett dolgoznom, hogy teljesíteni tudjam, amit vállaltam, és mindössze egy kis szünetet akartam tartani. Ez azonban lehetetlen volt, mivel nem volt megtakarításom. Vállalkozóként én nem kaptam fizetett szabadságot, sem tizenharmadik havi fizetést, amit sokan mások igen. Isten munkáját végeztem, a magazinjaink előfizetéseit árusítottam.Azon az éjszakán kiöntöttem a szívemet az Úr előtt. Meséltem neki a munkámról, arról, hogyan szántam oda magam a szolgálatára – és arról, mennyire vágytam arra, hogy a decembert szabadságként tölthessem. Arra is megkértem, hogy adjon nekem elég pénzt, hogy fedezze a fizetésemet erre a hónapra, és eleget a tizenharmadik havi csekkhez. Aztán elmondtam, hogy nem szeretném, ha a pénz egy nagy eladásból származna. Azt akartam, hogy Ő tegyen csodát értem, és anélkül adja meg a pénzt, hogy nekem meg kellene dolgoznom érte.Sok időt töltöttem imával, csak sírtam és zokogtam az Úr előtt. Lehet, úgy hangzik, mintha túl merész lennék, de ez az az ima, amelyről hittem, hogy Isten a szívemre helyezte. Már pihenésre volt szükségem, és nem munkára, mert addigra annyira kimerült lettem.Másnap reggel egy nemrég beköltözött szomszéd kopogott be hozzám. Még csak 8 óra volt, és meglepődtem, mivel még nem volt alkalmunk összebarátkozni. Megkérdezte: „Neked van egy tengerparti házad, ugye?” Nem voltam biztos benne, honnan tudhatta, mert soha nem említettem neki.„Igen, van” – válaszoltam.„Szeretném egy évre kibérelni. Készpénzben is fizethetek. Csak mondd meg, mennyit.”A bérleti díj pontosan annyi lett, amennyiért imádkoztam! Egy hónapot pihenhettem, és nem kellett dolgoznom érte. Isten azonnal meghallgatta az imámat – még akkor is, ha az olyan merésznek tűnt.Ó, barátaim, nekünk fogalmunk sincs arról, hogy mennyire meg akar áldani minket a menny életünk minden területén! Csak arra vár, hogy higgyünk az erejében, és kiáltsunk hozzá. Ma milyen imát helyez a te szívedre?

Isabel Cristina de Almeida