Fekete péntek

„Az Úr kegyelme, hogy még nincsen végünk, mert nem fogy el irgalmassága! Minden reggel megújul, nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22–23)

A fekete péntek (vagyis a Black Friday) az egyik legnagyobb vásárlónap az Egyesült Államokban. A szórólapokon, az újságokban és a televízióban megjelenő hirdetésekben a laptopoktól kezdve az elektronikai cikkeken és a konyhai eszközökön át a legkülönfélébb akciós árakat kínálják – mindezt a vásárlók elcsábítása érdekében. A fekete péntek a vásárlók viselkedésének legrosszabb megnyilvánulására is rámutat.
A lelkes vásárlók különféle stratégiákat dolgoznak ki a legjobb portékák elcsípésére. Egyesek letáboroznak az üzletek elé, remélve, hogy elsőként száguldhatnak be a listájukon szereplő tételekért. Ez szórakoztatónak tűnhet, de nagyon csúnyán átalakulhat a viselkedésük, ha lemaradnak egy jó üzletről.
Én fekete pénteken mindig otthon maradok. Nekem elég, ha látom a képeket az őrjöngő tömeg által eltaposott és maga alá temetett emberekről. Tiszta őrület!
Néhány évvel ezelőtt azonban egyszer még én is részese voltam ennek az elmebajnak. A fiunk, Roy laptopot akart venni, és hívott, hogy menjünk el vele. Henryvel csak a móka kedvéért elfogadtuk a meghívást. Fekete pénteken már hajnali négykor ott vártunk a tömegben, amely dacolt a majd +2 fokos észak-kaliforniai időjárással. Néhány elkötelezett ember sátorban töltötte az éjszakát. Páran elhozták a kerti székeiket, míg mások türelmesen álltak sorban kávéjukat szürcsölgetve.
Amikor az ajtók kinyíltak, az első száz ember betódulhatott. Minden jól szervezett volt, nem tolongott nagy tömeg az üzletben. Egy idő után bejelentették: „Az akciós laptopok mind elfogytak.” A vásárlók, akik számítógépben reménykedtek, erre hazaindultak. Később a Sony tévékészülékek is elfogytak. Erre még többen távoztak. Elég nagy élmény volt. Roy sem kapta meg a laptopját, de persze ez is benne volt a pakliban.
Isten kegyelmének elnyerése nem olyan, mint a fekete pénteki vásárlás. Az ő kegyelme mindenkinek megadatik: bőségesen és ingyen. Nem kell sorban állni vagy egész éjjel táborozni, hogy megkapjuk. Nem az „aki először kapja, marja” alapon történik. A mennyei megbocsátás nem korlátozódik az „első száz emberre a sorban”. Nem lesz olyan bejelentés, hogy „az Úr könyörületessége már elfogyott”.
Álljunk türelmetlenül várakozva a menny kapujában készenlétben, hogy éljünk Istennek az örök életre szóló könyörületes ajánlatával!

Evelyn Porteza Tabingo