Kézzelfoghatóan

„Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)

Épp kijöttem a műtőből, ahol a kemoterápiára való felkészüléshez ültettek be egy portot. Mielőtt hazaindultunk volna, meg kellett állnunk az onkológiai osztályon, hogy még elvégezzenek pár laborvizsgálatot, mielőtt hétfő reggel elkezdődik a kemoterápiám. Az édesanyám, a férjem és a kétéves kislányom kísért el. Elszánt voltam, dühös, és szorongtam is, de leginkább attól féltem, hogy fogja majd a lányom feldolgozni a történteket. A dolgok meglehetősen gyorsan lezajlottak, és nekem semmi lehetőségem nem volt a feldolgozásukra. Aggódtam, miként fogja kezelni azokat a változásokat, amelyeket hamarosan látni fog az anyukáján.
Az agyamban ott kavargott a sok „mi lett volna, ha?”. Imádkoztam Istenhez, hogy mutassa meg, hogyan gondoskodjak róla, míg beteg vagyok. Most, hogy a rák visszatért, tudtam, hogy mennyire kimerült leszek.
Egy velem egykorú vagy talán kicsit idősebb nő ült velünk szemben az onkológiai szobában. Odajött hozzám, hogy beszélgessünk. Nem vagyok biztos benne, hogy látta-e, én mennyire nyilvánvalóan aggódom, vagy valahogy a saját daganatos útjára emlékeztettem. Érdeklődött a kislányomról, és megkérdezte, mennyi idős. Elmesélte, hogy ő huszonöt évig küzdött petefészekrákkal, és hogy a gyerekei még kicsik voltak, amikor nála is elkezdődött a betegség. Aztán a szemembe nézett, és azt mondta: „A gyerekek nagyon rugalmasak. Ha van, ki támogasson, küldd el az anyukádhoz, hogy te is pihenhess. A gyerekek alkalmazkodóak. Rendben lesz.” Elmosolyodott, és visszaült a helyére.
Abban a pillanatban tudtam, hogy ő a válasz az imámra. Csak Istentől származhatott a szavaiban rejlő megnyugtatás. Utólag már nem csodálkozom azon, hogy ilyen kézzelfogható módon nyilvánult meg a menny szeretete irántam. A legfőbb gondviselőm ilyen szeretetteljes és látható módon küldött nekem üzenetet. Ő törődik velem. Igen, törődik veled és velem is.
Péter apostol arra bátorít, hogy vessük rá a gondjainkat és az aggodalmainkat. Az Úr a legapróbb részletekkel is törődik, beleértve azokat a dolgokat, amelyeket butaságnak tartunk: még a rossz frizuránkkal is. Odafigyel a nagy gondjainkra, a munkahelyi projektjeinkre, a találkozóinkra, életünk változásaira. Mindent tudni akar azokról a dolgokról, amelyek foglalkoztatnak. Aznap sok minden miatt aggódtam, de Ő beazonosította azt az egyet, ami abban a pillanatban békét adhatott nekem. Így szeret minket a jó Isten. Kézzelfoghatóan. Annyira áldottak vagyunk, ugye?

Carmina Charles