2024. november 19., kedd
Még soha nem csalódtam
„Az állhatatosság pedig kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet ad. A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.” (Róma 5:4–5)
Az elmúlt héten munkaképtelen voltam, feküdtem, nem tudtam dolgozni, és erős fájdalmaim voltak. Egy ideg becsípődött a derekamban, és a fájdalom végigszaladt a combomon, és a térdem körül összpontosult. Kaptam injekciót és két különböző, szélesspektrumú gyógyszert, amit szednem kell. De semmi nem segít! Folyton emlékeztetnem kell magam, hogy a türelem erény. És ma kétségbeesetten szükségem van erre az erényre.
Számomra elképesztő, hogy amikor az ember képtelen normálisan funkcionálni, és kénytelen órákon át csak feküdni, Isten más-más módon kommunikál vele. És persze te – ebben az állapotban – többé-kevésbé kénytelen vagy „meghallgatni” Őt. Lehet, hogy felidézi, hányféleképp támogatott már a múltban: a dolgokon, amiken segített túllépni, és azzal a tudattal, hogy veled van az élet sűrűjében. Emlékeztet családod ragaszkodására, akik a jólétedért aggódnak. Ilyenkor eszedbe jut, hogy semmi se történik, amiről Isten ne tudna. Ő mindannyiunkkal törődik, és gondoskodik rólunk. Igen, néha kénytelenek vagyunk lelassítani. És amikor ezt tesszük, az Úr úgy tud munkálkodni rajtunk, ahogy korábban nem. Most fájdalmas, mégis örömteli leckék jutnak az eszünkbe: ezek építik a jellemet, adnak erőt, és megújítják a reményt.
A múltban elszalasztott lehetőségek, hogy beszéljünk Jézusról, inspirációvá válnak a jövőre nézve. Még ha a tested fájdalommal is küzd, az elmédet feltöltötte a remény és az elhatározás, hogy Isten még mindig munkálkodni fog rajtad keresztül a hátralévő időben. „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.” (Ézsaiás 40:29)
Még ha a mai nap tele is van fájdalommal, próbálj meg úgy gondolni rá, mint egy ajándékra: huszonnégy órát kaptál, amit a mindenség Teremtőjével tölthetsz – időt a felfrissülésre és elmélkedésre mindarról, amit érted tett. Órákat arra, hogy elgondolkodj mindazon módokon, amelyekkel Ő lehetővé teszi számodra, hogy növekedj benne. A legsötétebb óráinkban is gondoljunk rá, és találjunk reményt – olyan reményt, amely nem szégyenít meg.
Grace Keene