Csipkerózsika csodája (1. rész)

„Mert orvosolom sebeidet, és kigyógyítalak sérülésedből – ezt mondja az Úr.” (Jeremiás 30:17)

A legjobb barátaim, Mike és Coni évekkel ezelőtt nyugatra költöztek. Évente kétszer-háromszor repültem el hozzájuk, és folyton azt kérdezgették, hogy mikor követem már a példájukat. Azt mondtam nekik: „Már nemsokára”. Megpróbáltam eladni a házamat, de hamarosan rájöttem, hogy Michiganben stagnál a lakáspiac, és csak nem jött akart összejönni. Végül felfedeztem a deed-in-lieu-t, egy önkéntes megállapodáskötést, amiben az adós önként átadja a háza tulajdonjogát a hitelezőnek, és jelentkeztem rá. A bankom jóvá is hagyta, és már úton voltam a kaliforniai Fallbrookba, hogy csatlakozzam a barátaimhoz! Egy életen át tartó baráti társaságot hagytam magam mögött, akik mind azt gondolták, hogy megőrültem, amiért hetvenhét évesen ilyen messzi elköltözésre vállalkozom.
Azonnal csatlakoztam a fallbrooki hetednapi adventista gyülekezethez. Mike-kal és Conival a michigani gyülekezetben találkoztunk már harmincöt évvel ezelőtt, és most újra együtt voltunk. Jártunk imaházba, bevásárolni, étterembe, és élveztük egymás társaságát. Az élet jó volt, és természetesen nem bántam meg a költözésemet.
Aztán Coni agyi aneurizmával összeesett. Az első éjszaka borzalmas volt a sürgősségin. Coni csak öt–tíz százalék esélyt kapott a túlélésre. Hihetetlenül megborultam érzelmileg. Kapcsolatba léptünk az összes imaharcosunkkal, és nemsokára már mindenhol imádkoztak Coniért. Egy hónapra mesterséges kómát idéztek elő nála az intenzív osztályon.
Amikor rám került a sor, hogy Conival maradjak, zsoltárokat olvastam fel neki. Soha nem vettem észre, hogy közülük mennyi szól a zenéről. Amikor Coni először „felébredt”, az első szava az én nevem volt. De utána még hónapokig nem nyitotta ki a szemét.
Ezután száz napot töltött a kaliforniai Poway-ben egy rehabilitációs kórházban, ahol fizikoterápiás kezeléseket kapott. A javulás nagyon csekély volt, de mi optimisták maradtunk. Végül egy csővel a torkában hazajött, és egy tápcsővel a gyomrában. A légzését porlasztóval segítették. Mike felvette Mariát, hogy reggelente gondoskodjon Coniról, délutánra pedig más gondozókat, akik segítettek neki. Három éven át elkeserítő volt figyelni, hogy nem történik semmi jelentős javulás. Mike soha nem adta fel, de az én hitem olyan volt, mint a mustármag.
Talán a hited ma akkorának érzi magát, mint egy mustármag. Bízz továbbra is Istenben, barátom! A hit mustármagja minden, ami szükséges ahhoz, hogy csodatevő Istenünk munkálkodjon értünk.

Patricia Hook Rhyndress Bodi