Pont időben

„Gyermek voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna.” (Zsoltárok 37:25)

Mennyei Atyánk mindig pontosan érkezett! Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de én élő bizonyíték vagyok arra, hogy Isten mindig pontos volt az életemben. Bár lehet, hogy nem mindig akkor válaszol a kérésemre, amikor kérem, de még soha nem hagyott cserben. Épp az utolsó pillanatban válaszol. Az ő tökéletes idejében: soha egy percre sem túl korán vagy egy másodperccel sem később.
A férjem katonai pályafutása elején a pici garzonunkból egy katonasági lakásba költöztünk át. Nagyon izgatottak voltunk, mivel az új otthonunk nagyobb volt, és jóval kényelmesebb. Csak közvetlenül a költözés előtt jöttünk rá, hogy mennyi tennivalónk van, és mennyi mindenre van szükségünk. Hogy fogunk mi anyagilag boldogulni? Úgy döntöttünk, hogy a legfontosabbakat helyezzük előtérbe. Szükségünk volt redőnyökre az ablakokra, valamint mosógépre meg szárítógépre is. Égen-földöm kerestük, remélve, hogy akciósan kapjuk meg őket, de hamarosan beláttuk, hogy még akciósan sem engedhetjük meg magunknak.
De mi határozottak voltunk. Elhatároztuk, hogy megtaláljuk a módját, hogy nélkülük éljünk, amíg nem engedhetjük meg magunknak a vásárlást, és megfogadtuk, hogy a következő évre lesz megtakarításunk, és akkor vesszük meg a hiányzó berendezéseket. Egyelőre az ablakokat kreatív módon, ágyneműkkel fogjuk letakarni. A mosoda használata családi kirándulássá vált, ahol mindenki segített nekünk.
Néhány nappal később az egyik barátom felhívott, hogy megkérdezze, szükségünk van-e mosógépre és szárítóra. Mondta, hogy a szomszédai kitették a sajátjukat, mert újakat vettek. Döbbenten, gombóccal a torkomban nem is tudtam, mit mondjak. Könnyek csorogtak le az arcomon, és felkiáltottam: „Köszönjük! Nagyon köszönjük!” Most már megvolt ingyen a mosógépünk és szárítónk is – és többé nem kellett mosodába járni. Isten meghallgatta az imáinkat a maga módján a maga idejében.
A költözés előtt egy nappal bementünk egy outlet áruházba. Nem volt semmi határozott célunk. Ahogy végigmentünk az egyik folyosón, emlékeztettük magunkat, hogy szigorúan tartanunk kell magunkat a költségvetéshez. Amikor már indultunk volna, megláttunk néhány függőleges rolót. Pontosan olyat, amilyenre szükségünk volt – és ahhoz képest harmad áron, mint amiket korábban láttunk. Még a bútorainkhoz is illett a színük! Így meg tudtuk venni a redőnyöket is, és még mindig a költségvetésen belül maradtunk!
Barátaim, Isten mindig időben érkezik! És még soha nem bizonyosodott be, hogy nincs igazam ebben.

Diantha Hall-Smith