Mit fognak rólam mondani?

„Az ő ura azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!” (Máté 25:23)

Ha ma meghalnék, mit mondanának rólam? Ez egy visszatérő kérdés volt az életutam különböző állomásain. Még nyomasztóbbá válik a gondolat, mikor temetéseken és gyászszertartásokon veszek részt. Hallottam a szeretteim és barátaim könnyes megjegyzéseit, amelyek az elhunytaknak az életükre gyakorolt hatásáról szóltak. De hallottam sajnálkozó, szégyenkező vagy dühös visszaemlékezéseket is. A mély sajnálatot gyakran a következő szavakkal fejezik ki: „Bárcsak lenne még egy pillanat, egy nap, hogy helyrehozzam a dolgokat!”
Mindannyian vesztettünk már el szeretteinket és ismerőseinket, és különböző érzelmeket éltünk át. Néhányan közülünk azt kívánjuk, bárcsak szakítottunk volna időt arra, hogy kimondjuk még azt az utolsó kedves szót. Bárcsak visszavehetnénk azt az utolsó megvető pillantást. Bárcsak szeretettel kinyújtottuk volna a kezünket, hogy gyengéden megérintsük, melegen rámosolyogtunk volna, vagy csak ott lettünk volna, hogy támogassuk, vigasztaljuk és felvidítsuk. Bárcsak kimondtuk volna még azt az utolsó „szeretleket”…
A Biblia szerint Énók Istennel járt. A Szentírás Dávidot Isten szíve szerinti embernek nevezi, Ábrahámot pedig az Úr barátjaként azonosítja. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében számos név szerepel, köztük Ráhábé, Sáráé, Jeftéé, Sámsoné és Gedeoné. „Mindezek hit által szereztek jó bizonyságot...” (Zsidók 11:39, az angol NKJV-fordítás alapján) Ha mi mondtuk volna róluk a végső tiszteletadást és a gyászbeszédet, miről beszéltünk volna?
Ha eljön az idő, mit fognak rólam mondani? Benne leszek abban a hitről szóló fejezetben? Vajon jelenleg az életem Krisztus jelenlétének szépségét tükrözi? A Lélek gyümölcsének kilenc eleme tükröződik-e vissza a mindennapi életemen?
A legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk, a következő: végső soron Jézus mit fog rólam mondani? Mit fog mondani mindannyiunkról? Vajon azt, hogy „jól van, jó és hű szolgám”, vagy azt, hogy „nem ismerlek titeket”?
Mert végeredményben csak az számít, amit Isten mond!

Sonia Kennedy-Brown