Hallom a hangokat

„Ő küldi a forrásokat a völgyekbe; azok a hegyek között folynak… Náluk laknak az ég madarai; az ágak között énekelnek… Maradjon meg az Úr dicsősége örökké; örvendezzen az Úr az ő műveiben… Énekelni fogok az Úrnak, míg élek; dicsérni fogom Istenemet, amíg élek. Édes legyen neki az én elmélkedésem; örülni fogok az Úrban.” (Zsoltárok 104:10, 12, 31, 33–34, az angol NKJV-fordítás alapján)

A levegőben áradó kakofónia ébresztett fel, hogy köszöntsem a szombat reggelt. Számomra ez egy különleges nap volt, valóban „a nyugalom és az öröm napja, az öröm és a világosság napja”. A hét gondjait félretettük, és a szombat kis megpihenést kínált a hét féktelen rohanása után, miközben több családtag érkezésére is készültünk, akik hamarosan megjöttek, és egy újabb családi eseményt ünnepelhettünk. Mi nagy család vagyunk, és szeretünk ünnepelni. Azonban a sok előkészület és tervezés elvonhatja a figyelmet a körülöttünk ragyogó természet dicséretének apró pillanatairól; de Isten megadta ezt a pillanatot, és én elhatároztam, hogy jól kiélvezem.
Hallgattam, ahogy reggeli dicséretet kukorékol egy kakas, ahogy a tyúk énekelve jelenti be frissen tojt tojását. Aztán ott a papagáj a hátsó verandán, amint különböző dalokkal köszönti a csendes reggelt. Voltak más madarak és megkülönböztethetetlen rovarok hangjai is, amelyek a Teremtőjüket dicsőítették. Csodálkozva gondoltam arra, hogy Isten mennyire örülhet, ha hallja teremtett alkotásainak énekét.
Csatlakoztam a himnusz írójához: „Én Uram, Teremtőm, a tied vagyok én, a trónod élet kútfeje, s az áldás így enyém, a trónod élet kútfeje, s az áldás így enyém.” Bizony, a gyermekei iránti jósága több dicséretet igényel, mint amennyit bármelyikünk vissza tudna adni neki! Ilyen bőség láttán szinte szóhoz se jutunk!
A körülöttünk lévő világból érkező kakofónia is zajos és annyira zavaró, hogy Krisztus közelgő visszatérésének hangjai szinte elvesznek a közelharcban. Egykor megszoktam, hogy a szomszédom házából istentiszteletet hirdető hangokat hallok: de többé már nem hallom őket. Már az Életadó hívására várnak. Én meg még mindig szabadon beszélhetek Istenről és az ő üdvözítő kegyelméről. Egy napon hamarosan újra találkozunk, és hárfáinkon játszva énekeljük majd Mózes és a Bárány énekét. Szánjunk hát most időt arra, hogy a természet gyönyörű hangjait hallgassuk. Magasztaljuk Őt, miközben felkészülünk a dicsőséges angyali kórusra, amely hamarosan bejelenti a visszatérését.

Sonia Kennedy-Brown