Mit tanulhatunk a madaraktól?

„Így teremtett Isten... minden szárnyas madarat a maga fajtája szerint. És látta Isten, hogy ez jó. És megáldotta őket Isten mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok, ... és szaporodjanak madarak a földön.” (1Mózes 1:20–23, az angol KJV-fordítás alapján)

Vajon milyen lenne madarak nélkül a világ? Mennyire örülök, hogy Isten a teremtéskor sokféle szárnyast teremtett.
Egyik kora reggel, amikor még egész hűvös volt a levegő, elsétáltam a kapuhoz, hogy kiélvezzem a reggeli frissességet. Abban a pillanatban jött a szomszédom, és ahogy köszöntem neki, egy nagy fekete madár repült fölém, és rám kakilt. A fejemtől a cipőmig mocskos lettem. Berohantam a házba, hogy egy jó forró zuhany alatt sikáljam le magam. Ugyanígy nekünk is van egy ellenségünk, aki akkor szereti megzavarni az életünket, amikor a legkevésbé számítunk rá. Isten Igéje emlékeztet is erre: „Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)
Kitettem egy etetőt a kertembe jövő madarak számára. A kisebb madarak korán járnak oda, mielőtt a galambok megérkeznek. A kismadarak félnek a nagyobbaktól, ezért elrepülnek előlük. De én megtanultam, hogy „nem a félénkség lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7).
A hátsó udvaron ketrecben vannak a papagájaim. Az első papagájom zöld volt, és Mac úrfinak hívtam. Aztán kaptam egy pár egyforma, kék hullámos papagájt, és őket a két lányomról, Heidiről és Aureliáról neveztem el. A legnagyobb örömük, ha hintázhatnak, és olyan elégedett fejjel nézelődnek, ahogy ott ülnek… Erről jut eszembe, „megtanultam, hogy megelégedett legyek abban, amiben vagyok” (Filippi 4:11).
Mac úrfi egyedüli madár volt, de hamarosan véget értek agglegény napjai, amikor találtunk neki egy társat. Most pedig csak úgy elhalmozza figyelmességekkel a párját. Szereti kinyitni a csőrét, hogy etesse. Néha totyog utána, bárhová is megy a kislány. Ez Isten soha el nem múló szeretetére emlékeztet. Ő azt ígéri, hogy nem hagy el, sem el nem távozik tőlünk (lásd: Zsidók 13:5). Hóseás könyvében arra hívja fel a figyelmemet, hogy túlságosan szeret ahhoz, hogy lemondjon rólam: „Érted dobog a szívem, és irántad való szeretetem felkavarja szánalmamat.” (Hóseás 11:8, az angol NCV-fordítás alapján)
Naponta hálát adok Istennek az örömért, amit a madaraim jelentenek. Az énekük és a tőlük tanult leckék által „örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek” (Filippi 4:4).

Priscilla Adonis