Családi összejövetel

„Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.” (Zsoltárok 119:50)

Megkockáztatom, hogy mindenki, aki ezt a napi áhítatot olvassa, egyetért abban, hogy mindannyian vágyva tekintünk Jézus eljövetelére előre. Minden egyes szomorú vagy tragikus hír után, amely az éterben a világ minden tájáról elhangzik, még inkább vágyunk Krisztus visszatérésére, hogy hazavigyen minket.
Néhány évvel ezelőtt volt egy családi összejövetelünk. A szűk családom, amely anyából, apából és öt gyermekből állt, mára ötvenkilencre szaporodott, és öt generáción ível át. Sajnos nem mindenki jött el az összejövetelre. Már öt családtagunk elhunyt. A nővérem, Margie ötvenévesen halt meg egy nagyon ritka idegrendszeri betegségben. Élete utolsó éveit már idősek otthonában töltötte, mivel fizikailag és szellemileg mindenben segítségre szorult. Amikor meglátogattuk, képtelen volt velünk egy háromévesnél magasabb szinten kommunikálni. Úgy kellett etetni, és a szüleim minden este átmentek hozzá vacsoraidőben.
Miközben énekeket énekeltek, mialatt Margie-t etették, Margie sokszor énekelt velük együtt. Még az összes szövegre és dallamra emlékezett. Ez mindig is lenyűgözött. Bár alig tudott másokkal beszélgetni, minden ének szövegére emlékezett.
Édesanyám lelki nevelése és keresztény példája megmaradt a nővérem emlékezetében. Ez a Példabeszédek könyvében található ígéretre emlékeztetett: „Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól.” (Példabeszédek 22:6)
De úgy érzem, Isten ajándékot is adott neki: azt az ajándékot, hogy emlékezzen a szavaira. Ismét Salamon írja: „Most azért, fiaim, hallgassatok rám, és ne térjetek el szám beszédeitől!” (Példabeszédek 5:7)
Milyen csodálatos Istent szolgálunk! Olyan ajándékokat és bátorítást küld hozzánk, amiket el se tudunk képzelni. Margie együtt énekelt anyával, ami nagy ajándék volt anyának. Élvezetesen könnyítette meg a Margie-ról való gondoskodás esténkénti feladatát. Nagy örömöt jelentett anyámnak, hogy Margie együtt énekelhetett vele. A nővérem Istenbe vetett hite mind az ötven éve alatt megmaradt. Hát nem csodálatos? Dicsérem Istent az ő jóságáért!
És most egy újabb családi összejövetelre tekintek vágyakozással: arra a nagy találkozóra, amit már mindannyian a mennyben fogunk átélni, ahol nem lesz többé betegség, sem halál. De leginkább arra vágyom, hogy már Jézussal legyek.

Ginger Bell