Amikor meg kell szegni az ígéreteket

„Az Úr, a mi Istenünk legyen velünk, mint ahogy atyáinkkal is volt. Ne hagyjon el minket, és ne is távozzék el tőlünk.” (1Királyok 8:57)

Sok-sok évvel ezelőtt megígértem az anyukámnak, hogy mindig ott leszek neki, ha majd megöregszik. Mindig nálam lesz, és soha nem küldöm idősek otthonába. Nem tudom, miért nem jutott soha eszembe, hogy anya előbb-utóbb elérheti azt a szintet, amikor már nem leszek képes betartani az ígéretemet.
Legmerészebb álmaimban se gondoltam volna, hogy olyan betegsége lesz, amin nem tudok majd segíteni. Rájöttem, hogy legalább egy van, ami összetörne minket. Demenciának hívják, és szörnyűek a vele járó hallucinációk.
Anyával mi ketten a legjobb barátok voltunk. Aztán kezdtem észrevenni, hogy megváltozik a személyisége. Elkezdett idegeskedni velem semmiségeknek tűnő dolgok miatt. Aztán már azt hitte, hogy olyasmit tettem, amit nem is. Elvittem egy neurológushoz, aki azt mondta, hogy az időseknél normális, hogy feledékenyek. Adott egy receptet, ami segít a memóriáján, de egyszer sem mondta, hogy demenciában szenvedne. Később visszavittem, hogy további vizsgálatokat végezzenek rajta, és azt mondták, hogy egy nyolcvanöt éves nőhöz képest minden normálisnak tűnik.
Majd egy nap felébredsz, és azon tűnődsz, hogy ki is ez a személy, akit egykor olyan jól ismertél. Már semminek sem volt értelme. Amikor a kutyánk, Angel elment, olyan volt, mintha lekapcsolták volna a villanyt. Anya dühös lett, és állandóan sírt. Angel volt az élete, miután a férje meghalt. A hallucinációk egyre gyakoribbak lettek. Annyira szívszorító volt látni… A legszörnyűbb dolgokkal vádolt meg, és bármit mondhattam, semmivel nem tudtam megnyugtatni. Az anyának, akit ismertem és szerettem, most már semmi dolga nem volt velem. Hogy lehet ezt feldolgozni…?!
Egy nap elesett, és mentővel kellett kórházba szállítani. Úgy gondoltam, jó lenne, ha megkennék olajjal. Gyönyörű szertartás volt, és én megnyugodtam utána, de anyát folyton borzalmas hallucinációk gyötörték, és azt mondta, hogy én vagyok a legszörnyűbb személy az életében. Nehéz volt elfogadni, hogy többé már nem tudok gondoskodni róla, és meg kell szegnem a neki tett ígéretemet. Szívből jövő imám, hogy érezze Isten szerető karját maga körül, és biztonságban érezze magát.
Barátaim, a mi Istenünk hűséges. Ne csüggedjetek el. Bátran ott hagyhatunk mindent az ő kezében.

Cathy Payne