Tanulságok egy háromévestől

„Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy ne gondoljon senki többet magáról, mint amennyit kell, hanem józanul gondolkozzon mindenki az Istentől neki adott hit mértéke szerint.” (Róma 12:3)

Egy életre szóló utazás volt. Két gyerekünkkel és a családjaikkal lakóautót béreltünk, és bejártuk Nyugat-Amerika nagy nemzeti parkjait. Elmentünk a Zionba, a Bryce-ba és a Grand Canyonba. A látnivalók lélegzetelállítóak voltak. A Zionban lenyűgözött a hegyek fenségessége. Felfedeztük a Bryce magas, vékony sziklasípjait, és megnéztük a napfelkelte- és naplementepontokat. Végül öszvérháton lovagoltunk a Grand Canyonban a peremúton. Egy ilyen figyelemre méltó utazás: a sok túrázás, felfedezés és Isten fenségére való összpontosítás rengeteg bibliai leckét tartogatott mindannyiunknak. Az egyiket azonban nem a természet szépségei nyújtották, hanem hároméves unokánk, Sebastian.
Ahogy a Zion-kanyon kilátójánál túráztunk, értékes leckét tanultunk. A kanyonmegtekintés csak nyolcszáz méteres túra, azonban felfelé megerőltető, helyenként keskeny, meredek és sziklás. A hegyre fel folyamatosan ragaszkodtunk ahhoz, hogy fogja a kezünket Sebastian, mivel ez egy veszélyes túra volt. Azonban ő folyton-folyvást csak motyogott: „Megy ez! Nekem nem kell segíteni!” A nagynénje nem értett egyet vele, és kitartott amellett, hogy fogjuk a kezét. Sebastian ezt kiábrándítónak találta. Végül gyengéden azt mondtam: „Sebastian, miért nem fogod Mimi kezét? Sétálhatunk együtt is.” Képzeljétek el a meglepetésemet, amikor Sebastian nekem is határozottan kijelentette: „Senki kezét nem akarom fogni. Nekem nem kell segíteni.” Kuncogva biztosítottuk arról, hogy szó se lehet róla, és folytattuk az utunkat az alattomos ösvényen. Meglepődtünk, hogy egy hároméves ennyire magabiztosan tud manőverezni olyan úton, amit sokan mások nem is voltak hajlandók bejárni.
Utólag azonban rájöttem, hogy gyakran, amikor egy problémával szembesülök, ugyanezt teszem az Úrral is. Vajon te is így állsz hozzá? Házassági problémákkal küszködsz? „Megy ez. Nekem nem kell segíteni.” Egyik szeretted halála miatt szenvedsz? „Megy ez. Nekem nem kell segíteni.” Nehéz tapasztalataid vannak a gyerekekkel vagy a barátokkal? „Megy ez. Nekem nem kell segíteni.” Jézus felajánlja, hogy fogja a kezünket, és átvezet az élet csalárd ösvényein, sőt, felemel és megtart. Ehelyett mi azt feltételezzük, hogy a képességeink elegendőek. Néha az Úr másokat küld segítségül, barátokat és lelki mentorokat, és a mi válaszunk újra meg újra ugyanaz: „Megy ez. Nekem nem kell segíteni.”
Úgy sajnálom, Uram! Kérlek, segíts, hogy felismerjem a korlátaimat, és elfogadjam a segítségedet.

Edith C. Fraser